Önálló feldolgozásra szánt anyagok (pl. fotók, diagramok, tanulmányok, átgondolandó kérdések stb.)

Tekintse meg újra a 6,7 VIDEÓ-t az egyensúly értékeléséhez.

Megfigyelhet egy 25 éves, Down-szindrómás nőt. A hölgy szívhibával született – az interventricularis septum hibájával -, és gyermekkorában szívműtéten esett át. Jelenleg a kardiológus nem jelzi a fizikai aktivitás korlátozásának szükségességét. A teszteken bemutatott személynek komoly egyensúlyi problémái vannak. Az “Egy lábon állás” teszten nyitott szemmel az átlagos ideje 16 másodperc volt. Csukott szemmel 2,5 másodpercig tudta megőrizni az egyensúlyát. A “Funkcionális elérési teszten” 17 cm-es eredményt ért el. Kiderült, hogy néha elveszíti az egyensúlyát. Tavaly elesett, és eltört az orsócsontja. A rádiusza rendesen gyógyult, de most a páciens fél az eleséstől, például nem mer biciklizni vagy görkorcsolyázni. Szeret zenét hallgatni, csonttörése előtt táncórákon vett részt. Ráadásul 158 cm-es magasságával 70 kg-ot nyom. Látássérült, és szemüveget kell viselnie.

A pácienssel jó a kapcsolat, folyékonyan tud rövid mondatokban kommunikálni. A legtöbb egyszerű parancsot megérti.

A páciens a szüleivel él, és van egy nővére is. A nővére saját családot alapított, de a közelben lakik, és állandó kapcsolatban vannak. A szülők erőteljesen vesznek részt a lányuk gondozásában, és szívesen töltik együtt az időt. Mindkét szülő túlsúlyos, a szabadidejét az egész család szívesen tölti tévézéssel.

Elemezze a páciens helyzetét, gondolja át a lehetséges beavatkozást, elemezze a lehetséges nehézségeket és azok megoldási módjait

• Vegye észre, hogy a nő túlsúlyos, és az egyensúlyi tesztjei jóval a normál alatt vannak.
• Érdemes lenne dietetikussal konzultálnia. Jó ötlet az egész családot bevonni az étkezési szokások megváltoztatásába és az aktivitás növelésébe.
• A bemutatott páciensnek nincs ellenjavallata a fizikai aktivitáshoz – keressenek együtt valami vonzót
• Közösen lehet keresni a környéken szervezett táncórákat
• Fontolja meg az olyan fizikai aktivitások lehetőségét, mint a gyaloglás és úszás vagy vízi tevékenységek.

Érdemes bevezetni az egyensúlyt javító mozgásprogramot is, nagyon egyszerű, gyógytornász segítségével végzett gyakorlatokkal kezdje. A páciens egyensúlyának javulásával és önbizalmának növekedésével növelheti a gyakorlatok nehézségét, és otthoni gyakorlatokat rendelhet hozzá. Ha az egyensúly elvesztésétől való félelem továbbra is fennáll, javasoljon pszichológussal való találkozót.