Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

Az idősek mentális és fizikai egészsége (felmérés és terápiás megközelítés) 

Természetes, hogy egészséges öregedés érdekében megfelelő fizioterápiás megközelítéseket keresnek, például kaliszténikus gyakorlatokat, zene- és táncterápiát, kognitív gyakorlatokat stb. Az ilyen döntések meghozatalakor egyensúlyt kell találni az idős személy aktuális klinikai állapota és fizikai aktivitási szintje között. Az idős személy klinikai állapotának értékelése magában foglalja a fizikai és mentális egészség állapotának vizsgálatát annak érdekében, hogy kizárják a betegségeket vagy rendellenességeket.

 A kognitív funkciók értékelésére vonatkozó egyik javaslatunk a Mini mentál teszt és a MoCA. A Mini mentál teszt lehetővé teszi a kognitív funkciók gyakorlati értékelését körülbelül 10 perc alatt. A Mini mentál teszten nyújtott teljesítmény általában idősebb korban csökken. A magasabb végzettséggel rendelkező emberek magasabb pontszámokat érhetnek el. Ennél fogva az eredmények értékelésekor figyelembe kell venni az olyan tényezőket, mint a személy kora, iskolai végzettsége és etnikai hovatartozása. (Itt jönnek a képbe a kultúrák közötti tényezők.) A Mini mentál teszt pontszámai 0 és 30 pont között mozoghatnak. A 25 vagy annál magasabb pontszámokat tekintik normálisnak. A 10-nél kisebb pontszám súlyos károsodást jelez. A 10 és 19 közötti pontszámok mérsékelt demenciára utalnak. A 19 és 24 közötti pontszámok korai stádiumú demenciára utalnak.  

A MoCA-t egy másik kognitív funkciókat értékelő tesztként ajánljuk. A Montreali Kognitív Értékelést (MoCA) az enyhe kognitív károsodás gyors szűrővizsgálataként fejlesztették ki. A MoCA a különböző kognitív funkciókat értékeli. Ezek a figyelem és koncentráció, végrehajtó funkciók, memória, nyelv, vizuális konstrukciós képességek, fogalmi gondolkodás, számolás és orientáció. A MoCA elvégzése körülbelül 10 percet vesz igénybe. A teszten elérhető legmagasabb pontszám 30. Ennek megfelelően a 21 pont vagy annál magasabb pontszám normálisnak tekintendő. 

Általánosan elfogadott, hogy az öregség jellemzői az embereknél a 60-as éveikben kezdenek megjelenni, és a 80-as éveik körül zárulnak le. Ennek eredményeként az idősebb felnőttek inaktívvá válnak, az izomtömeg csökken, a zsírszövet pedig növekszik. Ezért a nem megfelelő táplálkozásra vonatkozó értékelést évente egyszer rutinszerűen el kell végezni (ezt a kérdést a multidiszciplináris megközelítés tárgyalja). Mindezek a testtömeg növekedését okozhatják. 

A társadalmi diszkrimináció, amely a kronológiai életkor vagy feltételezett életkor alapján történik, nagyon gyakori a mindennapi életben. Ez a helyzet különösen az aktív életvitel terén válik szembetűnővé, amelynek eredménye az öregesdés. Ahogy öregszünk, a test túlzott védelmének gondolata tovább súlyosbítja ezt a folyamatot. Az öregedési folyamat jeleinek és a növekvő betegségeknek normális öregedésként való értelmezése nem természetszerű, hanem inkább egy passzív és elfogadott helyzetet tükröz. A cél az aktív öregedés kell, hogy legyen, nem pedig a normális öregedés. Ez aktív egyéni életmódot, egészséges táplálkozási szokásokat, valamint társadalmi- és szociálpolitikai változásokat igényel. A társas elszigeteltség, a magány érzése, a depresszió, a társak elvesztése fizikai inaktivitást és mozgásszegény életmódot okoz az időseknél. A testük fiziológiai változásain túl a mozgásképtelenség és mindennapi élettevékenységek önkorlátozása is befolyásolhatja a fizikai egészséget. Az egészséges öregedés szempontjából a fizikai aktivitás szintjét is vizsgálni kell. A fizikai teljesítmény értékelésére a Timed Up And Go teszt (TUG) használható. Ez azt az időt méri, ameddig a széken ülő idős ember feláll a gyógytornász indítóparancsára, megkerül egy 3 méterre lévő pontot, majd visszaül a székre. A 15 másodpercnél hosszabb idő az elesés kockázatát jelzi. 

A testmozgás növeli az izomerőt és a rugalmasságot, javítja a szív- és érrendszeri, valamint a légzőrendszer működését, és olyan célokat szolgál, mint a napi energia- és motivációs igények kielégítése, a szocializáció, valamint a jó hangulat megteremtése. Mindezek eredményeként az idősek egészségesebben és boldogabban tölthetik idős korukat. Ebben az összefüggésben az idősek egészséges öregedése akkor lehetséges, ha mind a fizikai, mind a mentális egészség adott. A kalisztenika gyakorlatok és a könnyű nyújtó gyakorlatok alkalmasak a testi egészség megőrzésére és javítására, a mobilitás növelésére és a mozgásszegény életmód megelőzésére. Szubmaximális aerob és kalisztenika gyakorlatok elvégzése javíthatja a fizikai erőnlétet, a kognitív teljesítményt és az életminőséget. Ajánlott naponta átlagosan 45-50 percig, hetente 3 alkalommal, 4 hónapon át végezni gyógytornász felügyelete mellett. Ezenkívül a tanulmányok kimutatták, hogy a kalisztenika gyakorlatok különösen a közvetlen memória és a tanulási funkciók terén eredményeztek jelentős javulást [4].  Miközben a fizikai testmozgás javítja a térbeli tanulását az egészséges egyéneknél, az öregedéssel járó kognitív hanyatlás ellen is védőhatása lehet. A jobb fizikai erőnléttel rendelkező egyének rugalmasabban tudják használni kognitív képességeiket, hogy megfeleljenek az őket körülvevő környezet kihívásainak. Bár a kognitív folyamatok hanyatlása  életkorunk közepén elkezdődik, azt állítják, hogy a rendszeres testmozgás képes visszafordítani ezt a helyzetet [5]. Úgy vélik, hogy az egyik fő oka az idősek kognitív tulajdonságaira gyakorolt ​​pozitív hatásnak az, hogy testmozgással nő a BDNF (agyi eredetű neurotróf faktor) szintje.  A BDNF egy alapvető fehérje, a neurotrofin család tagja, és döntő szerepet játszik a neurobiológiában, mivel pozitívan befolyásolja a központi idegrendszer strukturális és funkcionális plaszticitását [6]. Különösen a BDNF fehérje létfontosságú a rövid távú kognitív teljesítmény szemponjából, valamint az agyi morfológiai adaptációk (pl. plaszticitás)  hosszú távú támogatásában [7].