A mozgásanalízis és terápia céljai

Az esések minden korosztályt érintenek, de a 65 év felettiek különösen veszélyeztetettek, mivel náluk a legmagasabb a csonttörések aránya. Az idősebb korosztályban a törések nagy részét (kb. 90%) esés okozza. Az ebből eredő szövődmények életveszélyesek lehetnek ebben a korosztályban. Az eséseket jelentősen befolyásolja a neuromuszkuláris rendszer működése is.

Az elesések hátterét számos tanulmány vizsgálta, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy ezeket a történéseket többtényezős eseményként kell felfogni.

Biomechanikai szempontból az esés a dinamikus egyensúly megbomlásaként és helyreállításának elégtelenségeként jellemezhető. Ezenkívül fontos szerep tulajdonítható az esés természetének és a védekező mechanizmusok aktiválódásának. Az esés jellemzőinek (környezeti és személyi) változékonysága és ennek következményei miatt az elesési kockázat becslésére alkalmazott módszerek is bőségesek és változatosak.

A mozgásszervi státusz mellett az észlelési képesség, az egyén koordinációs szintje és a meglévő betegségek is fontosak. Ez utóbbiak közül jelentős kockázati tényező például a csontritkulás és a magas vagy ingadozó vérnyomás.

Az oszteoporózis egy szisztémás csontbetegség, amely a csonttömeg csökkenésével és a mikrostruktúra károsodásával jár. Egyes becslések szerint évente közel 9 millió esetet okoznak világszerte a betegség progressziójából eredő csonttörések. A törések előfordulásában nemcsak a csontsűrűségnek (BMD) van közvetlen szerepe, de fontos ismerni a csontok szerkezeti ellenálló képességét is, ami a csontsűrűség-vizsgálatok eredményein alapul.  

A csontritkulás szövődményeit a gyógyszeres kezelés mellett oktatással, valamint izomerősítő és egyensúlyt fejlesztő gyakorlatokkal érdemes csökkenteni. A cél az, hogy megtanítsuk, hogyan lehet felmérni az idősek eséseit befolyásoló egyensúlyi állapotot. További cél az elesés kockázatának becslése egy többtényezős értékelési módszerrel.