Olvasnivaló a pácienssel való kommunikáció részhez

Amikor gyógytornászként a szociális, egészségügyi vagy jóléti szektorban dolgozunk, mindig egyénként foglalkozunk az emberekkel. A nemek sokféleségének mélyebb megértése által érzékenyebb és tiszteletteljesebb kommunikációt alakíthat ki minden egyes pácienssel. Bár nem kell szakértőnek lennie, a nemi sokféleséggel kapcsolatos tájékozottsága segítheti abban, hogy minden páciens számára barátságosabb környezetet teremtsen. Míg a biológiai nem már a születéskor adott (egyes rendellenességek kivételével), a gender (= társadalmi nem), nemi identitás egy olyan spektrum, amelyet a szocializáció során a tapasztalatok és a kultúra alakítanak. Miután ezt elfogadtuk, fontos emlékezni arra is, hogy minden embernek joga van az önrendelkezéshez. A gender-érzékeny kommunikáció nem csökkenti a nemi identitás fontosságát. Sokkal inkább lehetővé teszi, hogy mindenki önmaga lehessen, akár nőként, férfiként, transzneműként, interszexuálisként vagy bármely más típusként azonosítja magát. Elkötelezettnek kell lennünk arra, hogy a nemi érzékenységet figyelembe vevő megközelítést alakítsunk ki a praxisunkban, így mindannyian tanulhatunk és fejlődhetünk ezen a területen. A nemi érzékenység nem a nemek érvénytelenítését célozza, hanem azt, hogy mindenki a saját személyiségévé nőhesse ki magát, például lányként, fiúként, transzneműként vagy interszexuális személyként.

A nemeknek számos jelentése van kultúránkban. Vegyük például a családban egy gyermek születését. Az első dolog, ami a születés pillanatában megragadja a figyelmet, gyakran a nem. Milyen elvárások kapcsolódnak hozzá? Mik a fiús, lányos (férfias, nőies) jellemzők? Milyen elvárásokat, vagy akár nyomást érezhet a család azzal kapcsolatban, hogy a gyermek a biológiai nemének megfelelő nemi identitással rendelkezzen? Hogyan különböznek ezek kultúránként?

A nemi pluralizmusról való gondolkodás sokat változott az idők során, és a nemet nem csupán a nemi szervektől függő, hanem ma már tapasztalati, társadalmi és kulturálisan konstruált dologként is meghatározzák. Jó, ha nem feledjük, hogy mindannyiunknak joga van az önrendelkezéshez, és megpróbálunk eltávolodni a nemekről való normatív, dichotóm gondolkodástól (a férfi és a nő merev kategóriái), és felismerni, hogy a nem csak egy emberi tulajdonság a többi között. Nem az a legfontosabb, hogy mit tudunk vagy nem tudunk már a témáról, hanem az, hogy képesek legyünk (és akarjunk) fejlődni egy szituációban, amely elősegíti egy olyan tér kialakulását, ahol mindenki úgy érzi, hogy tiszteletben tartják és megértik őt.

A nemi sokféleség érzékeny kezelésének egyik módja a semleges nyelvhasználat, és az olyen kifejezések kerülése, mint a “lányok” és “fiúk”. A nem bináris vagy más nemű személyek gyakran részesítik előnyben a semleges megnevezéseket. Biztosak azonban csak akkor lehetünk abban, hogy a páciens a semleges megnevezéseket preferálja, ha közvetlenül tőle kérdezzük meg. Lényeges, hogy kerüljük a saját előfeltevéseinket, még ha azok jó szándékkal is történnek. Téves feltételezések esetén a páciens számára nehéz lehet újra felvetni a témát és korrigálni az előfeltevéseinket. Ezért fontos, hogy rendszeresen emlékeztessük magunkat: a nemi identitás nem mindig nyilvánvaló.

Fontos, hogy emlékezzünk: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne azonosítsa magát nem szerint, és ezt tiszteletben kell tartani. Fontolja meg, hogy szükséges-e a nemre vonatkozó kérdés az adott helyzetben. Ha nem releváns, akkor kerülje a rákérdezést. Amennyiben szükséges, világosan indokolja meg az információkérés okát. Más nyelven történő kommunikáció esetén érdeklődjön a preferált személyes névmásról. A nemre vonatkozó tulajdonnév használata, még ha nem hivatalosan is, nagyon is lényeges egy interakcióban. Egy gender konfliktusban szenvedő számára a saját nemének használata például csökkentheti az öngyilkossági gondolatokat. A segítő jellegű interakció azt jelenti, hogy egyértelműen kifejezzük, hogy megértjük a pácienst és elhisszük, amit mond vagy átél, hogy ítéletalkotás nélkül elfogadjuk, amit mond, átél vagy érez. Egy genderérzékeny interakcióban tehát fontos az empátia, az elfogadás, a jelenlét, az aktív meghallgatás, a nyitott kérdések feltevése és a semleges nyelvezet.