Interkulturális aspektus

Ebben a leckében azt mutatjuk be, hogy mely kifejezések érzékenyek a gyermekkel és a gondviselővel való kommunikáció során, és hogyan lehet ezeket használni a családdal való kommunikációban, finn környezetben.

Nyelvi különbségek:

• Ismerjük fel, ha az angol nem az elsődleges nyelve a páciensnek és családjának. Kérdezzük meg, hogy melyik nyelvet szeretnék előnyben részesíteni a beszélgetés során (finn, angol vagy egy másik nyelv) Ha szükséges, álljon rendelkezésre tolmács is.
• Kerüljük az túlzottan szakmai kifejezéseket vagy az orvosi zsargon használatát. Használjunk világos, tömör mondatokat, és beszéljünk mérsékelt tempóban.
• Fontoljuk meg, hogy képekkel, ábrákkal vagy demonstrációkkal kiegészítjük-e a magyarázatainkat.

Kulturális különbségek:

• Tartsunk fenn tiszteletteljes és professzionális hangnemet a beszélgetés során. A finnek általában értékelik a közvetlen és őszinte megközelítést, de kerüljük a túlzottan nyers stílust.
• A finnek érzékenyek a személyes térre, nagyobb személyes teret, nagyobb zónatávolságokat igényelnek, mint néhány más kultúra. Tartsunk kellemes távolságot a beszélgetés során.
• Bár a finnek értékelik a közvetlen kommunikációt, néha közvetve fejezhetik ki az aggodalmukat. Figyeljünk a nonverbális jelekre, és tegyünk fel tisztázó kérdéseket szükség esetén.

Ismereti szintben jelentkező különbségek:

• Kezdjünk egy alapvető magyarázattal a motoros fejlődési mérföldkövekről, majd szabjuk a magyarázatokat a gondviselő meglévő tudásához. Kérdezzünk, hogy felmérjük az előzetes ismereteiket.
• Ismerjük meg a gondviselőt, miközben tiszteletben tartjuk meglévő hitrendszerüket és mindennapi gyakorlataikat. A hangsúlyt az információ és az iránymutatás nyújtására helyezzük, ne a kritikára.
• Teremtsünk biztonságos teret a gondviselő számára, hogy feltehesse kérdéseit és kifejezhesse az esetleges aggodalmait.

Gender-érzékenység:

• Használjunk nemekre vonatkozóan semleges nyelvezetet, amikor a csecsemőről vagy a gondviselőről beszélünk. Ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg a gondviselőt, mi a csecsemő preferált névmása.
• Tartsunk tiszteletben minden nemet és családi szerkezetet. Kerüljük az előítéletes feltételezéseket a gondviselő és a csecsemő kapcsolatáról.
• Tartsuk a beszélgetés fókuszát a csecsemő fejlődésén és jólétének megőrzésén.

A beszélgetés segítő jellege:

• Aktívan hallgassuk meg a gondviselő aggodalmait és megfigyeléseit. Foglaljuk össze, amit mond, és mutassunk empátiát aziránt, amit érez és megértést aziránt, amit tapasztal.
• Ismerjük el a gondviselő érzelmeit, legyenek azok boldogság, aggodalom vagy zavarodottság. Tegyük világossá, hogy az ő aggodalmaik érvényesek.
• Dolgozzunk együtt a gondviselővel annak a tervnek a létrehozásában, amely támogatja a csecsemő fejlődését.

Ezekre a tényezőkre való figyelemmel kulturálisan érzékenyebb és hatékonyabb kommunikációs élményt teremthetünk a szülővel/gondozóval.

1. Milyen hasonlóságokat vett észre a leírtakhoz képest a saját kultúrájában?

2. Milyen különbségeket vett észre a leírtakhoz képest a saját kultúrájában?

3. Mire kell figyelni, ha különböző kulturális háttérrel és értékekkel rendelkező beteget ápolnak?