A mozgásanalízis és terápia céljai

Testünk mozgásának megfelelő irányítási képessége kulcsfontosságú mind a mozgásos, mind a kognitív fejlődés szempontjából, lehetővé téve, hogy olyan készségeket érjünk el, és fejlesszünk ki, amelyeket egész életünk során használunk.

A koordinációs képességek lehetővé teszik, hogy egy adott feladathelyzetben a feladatnak megfelelő módon mozgósítsuk kondicionális képességeinket. A motoros koordináció lehetővé teszi azt is, hogy egy adott mozdulatot pontosan, gördülékenyen, ritmikusan, harmonikusan és esztétikusan hajtsunk végre, valamint, hogy alkalmazkodjunk a folyamatosan változó környezethez, hogy viselkedésünket adaptáljuk és cselekedeteinket egészében végezzük el.

Az eddigi elemzések alapján a koordinációs képességek folyamatos idegrendszeri szabályozást és kontrollt feltételeznek. Az idegrendszer születéskor 25-30%-ban fejlett, 8-9 éves korig eléri a 75-80%-ot. Az összes szervrendszer közül az idegrendszer éri el a legkorábban teljes potenciáljának 100% -át. A koordinációs képességek fejlődésének legérzékenyebb időszaka 0-tól 14 éves korig tart. Ezt követően a fejlődési potenciál csökken. Az elért fejlettségi szint határozza meg az összes későbbi koordinációs képesség maximális potenciálját.

A kora gyermekkori koordináció a gyermek motoros készségeire, köztük a járásra, futásra és ugrásra, valamint ezek harmonikus mozgással történő zökkenőmentes kivitelezésére utal.

A koordinált mozgás jellemzői a megfelelő sebesség, távolság, irány, időzítés és izomfeszülés.

Az életkornak megfelelő egyensúly és koordináció lehetővé teszi a gyermek számára, hogy sikereket érjen el a sportban azáltal, hogy elősegíti a test mozgását a fizikai készségek (pl. labdajátékok) teljesítésében.

Emellett segíti a gyermekeket a megfelelő fizikai aktivitás fenntartásában a feladat kivitelezés során, csökkentve az energiafelhasználást és minimalizálva a fáradtságot. A jó koordinációs képességek csökkentik a sérülések valószínűségét is, tekintve, hogy amikor arra szükség van, a gyermek várhatóan megfelelő testtartási reakciókat mutat. Ezenkívül a jó koordináció elősegíti a finommotoros feladatok későbbi sikerét is. Az önbizalom és a jól koordinált durva motoros készségek elengedhetetlenek a gyerekek finommotoros készségeinek fejlődéséhez.

Az óvodai és korai gyermekkori kedvező pszichés feltételek miatt ezt az időszakot nevezik a legérzékenyebbnek az egyensúlyozó képességek fejlesztésében.

A koordinált mozgású egyének eredményesek a sportban, tisztában vannak a testük helyzetével a térben, ügyesebbek, mozgékonyabbak és kevésbé jellemző rájuk az elesés. Ezzel szemben a koordinálatlan mozgású gyermekek ügyetlennek tűnhetnek, vagy motoros készségeik megkésettek lehetnek.

A motoros alapkészségek hiánya megnehezítheti a gyerekek részvételét különböző játékokban és sporttevékenységekben. Ez negatív élményekhez vezethet, amelyek végül arra késztethetik őket, hogy teljesen elkerüljék ezen az aktivitásokat.

Ez a kerülő magatartás hosszú távon hatással lehet a szív- és érrendszeri egészségre, ami a túlsúly vagy elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a rossz általános egészségi állapot gyakoribb előfordulását eredményezi a társakhoz képest.

Ezért, bár az óvodás kor optimális lehetőségeket kínál a motoros fejlődéshez, az elégtelen motoros tapasztalatok akadályozhatják a gyermek fejlődését mind most, mind a későbbi életében. Ennek a leckének a célja az, hogy megtanulja, hogyan értékelje az óvodás gyermekek koordinációs képességeit egyszerű tesztek segítségével. Ezáltal azonosíthatóak a lemaradó gyermekek, és időben kaphatnak segítséget készségeik fejlesztésében, hogy felkészülhessenek az oktatási időszakra.