A mozgásanalízis és terápia céljai

Az ember az egyetlen emlős, amely elsajátította a két lábon járás funkcióját. A gerinc görbületének kialakulása, az általános súlypont magasra helyeződése és a lábfej változásai számos változást vontak maguk után a csontváz egészének elrendezésében. A lábfej fontos funkciókat kap: megtámasztás, rázkódás csillapítása és helyváltoztatás. A sérülések, a lábfej szerkezetének vagy funkciójának rendellenességei hozzájárulhatnak a magasabb szegmensek rendellenességeihez. Ezek nemcsak a statikus vizsgálatok során megfigyelt rendellenes helyzetekben nyilvánulhatnak meg (pl. a lábfejek alsó lábszárhoz képest túlzott kirotációja, a előláb diszfunkciói, a lábtő valgus helyzete), hanem, amint azt a tanulmányok jelzik, hozzájárulhatnak a mozgásminták, például a járás megváltozásához is. Ez viszont oka lehet többek között a páciens által jelzett fájdalomnak, a korábbi degeneratív elváltozások megjelenésének. Másrészt a lábfej állás és járás közbeni helyzetét az alsó végtagok bokaízületek feletti specifikus anatómiai szerkezete határozhatja meg. Ez magyarázhatja, hogy egyesek miért járnak kifelé, mások pedig befelé fordított lábfejjel (a combcsontok túlzott torziója, sípcsont torziója). Érdemes megfontolni a lábfej vizsgálatakor az alsó végtag egyéb részeinek egymáshoz képesti elhelyezkedését is.  

A lábfej rendellenességei a következőkkel hozhatók összefüggésbe: 

– a fájdalom jelentkezése,  

– csökkent életminőség,  

– funkcionális korlátok,  

– a megfelelő lábbeli kiválasztásával kapcsolatos probléma,  

– kozmetikai probléma, 

– a járás minőségének romlása. 

A lábfej leggyakrabban említett rendellenességei a következők: 

– fájdalom 

– hosszanti és haránt irányú lúdtalp 

– a láb túlzott pronációja  – az előláb rendellenességei (hallux valgus, kalapácsujj, bőrkeményedés, merev lábujj)