Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

A rehabilitációs folyamat elemzése, értékelése és tervezése során fontos szem előtt tartani az alsó végtagok külső jellemzőinek, irányultságának megváltozásával kapcsolatos fiziológiai változásokat (további információ az e-kézikönyvben). 

Felnőtteknél gyakori panasz a lábfej rendellenessége és fájdalma. A lábfejfájdalommal kapcsolatos panaszok szakirodalomtól függően az alanyok 13-36%-ánál figyelhetők meg. Nőknél, elhízott egyéneknél (BMI > 30,0 kg/m²) gyakrabban fordul elő. Ezen panaszok száma az életkorral növekszik. Két nagy, kaukázusi egyéneken végzett kohorsz vizsgálatban a fájdalom, mint panasz 13% (Chingford 1000 Women Study) és 36% (Johnston County Osteoarthritis Project) között fordultak elő. Az utóbbi vizsgálat során összehasonlították a kaukázusi és az afroamerikai egyéneknél előforduló fájdalompanaszok gyakoriságát. A prevalencia ezekben a csoportokban hasonló volt (sorrendben 35% illetve 36% között). A fájdalom legkevésbé gyakori előfordulását az ázsiaiaknál észlelték. 

A leggyakoribb előláb rendellenességek a hallux valgus, a merev lábujj, a kalapácsujj és a bőrkeményedés. Előfordulási gyakoriságuk a szakirodalom szerint sorrendben: hallux valgus 23% (az életkorral növekszik – 65 éves kor után 35,7%), kalapácsujj 8,9%, fájdalmas merev lábujj (vélhetően a 30 év felettiek 1%-át érinti). A tanulmányok azt mutatják, hogy ezeknek a rendellenességeknek a jelenléte befolyásolhatja az életminőséget, fájdalommal, csökkent funkcióminőséggel járhat, és nehézségeket okozhat a kényelmes lábbeli kiválasztásában. A lábfej egy másik, gyakori diszfunkciója a lúdtalp. Salinas-Torres, V. M. és munkatársai (2023) szisztematikusan tekintették át a lúdtalp előfordulásáról szóló szakirodalmat. Kutatásuk során 12 publikációt elemeztek, köztük 2509 lúdtalpas esetet. Tanulmányuk eredményei azt mutatják, hogy a lúdtalp fiatalabb korban (3-5 év, 11-17 év), az ázsiai rassz és elhízott férfiak körében gyakoribb. A női nemre és a fehér fajra kevésbé jellemző. A szakirodalom azt mutatja, hogy a bokaízület inverziós torziós sérülése az egyik leggyakoribb bokasérülés. Becslések szerint minden 1000 emberből naponta egy szenved bokaficamot vagy rándulást, a fiatal sportolóknak kb. körülbelül a 6%-a. 

A klinikai gyakorlatban a láb és az alsó végtagok diszfunkcióinak diagnosztizálására szolgáló arany standard a röntgenvizsgálat. A fizioterápiás gyakorlatban a podoszkópok a talp formájának értékelésére használatosak. A vizsgálat után információt kapunk a láb hosszáról és szélességéről, a hosszanti és keresztirányú boltozat minőségéről, a lábujjak irányultságáról. A lábfej irányultságának vizsgálati kiegészítéseként érdemes a széles körben használt és rendkívül megbízható Foot Posture Index (FPI) tesztet használni. Ez egy egyszerűen és gyorsan elvégezhető teszt, amely nem igényel vizsgálati eszközöket. Ez a vizsgálat hat elemet vizsgál (a talus fejének tapintása, a malleolus lateralis alatti és feletti ívek, a calcaneus irányultsága, a hosszboltozat mediális íve, az előláb lábtőhöz képesti abdukciója/addukciója). Minden egyes elem esetében a páciens bizonyos számú pontot kap, és a kapott pontok összege alapján sorolódik a láb be valamelyik kategóriába. (A teszt részletes leírását az e-kézikönyv tartalmazza.) 

A rendelkezésre álló szakirodalomban vannak olyan publikációk, amelyek összefüggést jeleznek a lábszerkezet vagy funkció rendellenességei és a magasabb szegmensekre gyakorolt lehetséges hatás között. A kutatók között azonban nincs konszenzus, és a lehetséges hatást egyenként kell mérlegelni. A kutatók szerint a hallux valgus a következőkkel hozható összefüggésbe: a térdízület korábbi degeneratív változásai, patellofemoralis fájdalom, nagyobb csípőízületi berotáció, magasabb Q-szög értékek, kifejezettebb calcaneo-valgus, a patellofemoralis szalag rugalmasságának csökkenése, a test nagyobb előre-hátra lengése és a gerinc degeneratív változásainak fokozott kockázata a kontrollcsoporthoz képest. A hallux limitus a lábfej egy másik olyan rendellenessége, amely potenciális hatást gyakorolhat a magasabb szegmensekre. Jelenléte a kontrollcsoporthoz képest csökkenti a csípőízület berotációját, a boka és a medence eltérő mozgástartományát járás közben. Másrészt a bokarándulások gerinc- és térdfájdalommal kapcsolatos problémákat okozhatnak, és a lúdtalp gyakran járhat térdfájdalommal, ágyéki gerincfájdalommal és a csípőízületek degeneratív változásaival is. Ezért úgy tűnik, hogy döntő fontosságú a páciens holisztikus megközelítésű vizsgálata. (Az e-kézikönyvben található táblázat bővebben tárgyalja ezen információkat). Az alsó végtagok irányultságának vizsgálatakor érdemes szem előtt tartani, hogy az állás és a gyaloglás módját nemcsak a lábban lokalizált diszfunkciók, hanem a boka feletti specifikus anatómiai struktúrák is befolyásolhatják. Példa erre a femur anteverziója, amelynek mérete a növekedéssel változik, és 12 éves kor körül eléri a 10°-15° fokos fiziológiai értéket. Túlzott femur anteverzió esetén járás közben mind a patella, mind a lábfej befelé fordul. A szakirodalom szerint, a túlzott femur anteverzió megléte a nem külső erő hatására bekövetkező ACL sérülés fokozott kockázatával jár. Ellenkező esetben, azaz a femur retroverzióban a pácienseket az ellenkező minta jellemzi.   Ezt a információt szem előtt tartva próbálja meg kissé kiterjedtebben vizsgálni a lábfej irányultságát, figyelembe véve az egyik elem helyzetét és hatását a másikra