Összefoglalás

Az értékelés célja tehát mindig az, hogy eldöntsük, van-e eszközünk és kapacitásunk a hozzánk forduló ügyfelekkel foglalkozni. Ez, az anamnézis irányított kérdéseivel, a vizsgálatot és tapintást követően szükségesnek ítélt fizikális vizsgálatokkal történhet. Ebben nagy segítséget jelenthetnek a funkcionális és specifikus tesztek. A vállízület körüli tünetek gyakran a vállöv rendellenes működésével, vagy a nyaki és/vagy háti gerinc rendellenességeivel kombinálódnak. A gyógytornásznak kell eldöntenie, hogy a sok rendelkezésre álló teszt közül melyiket használja, és annak pozitivitása esetén további, hasonló probléma azonosítására alkalmas vizsgálatokkal megerősítheti az eredményt. Érdemes kizárni, vagy azonosítani egy problémás területet, és abból kiindulni. Ez azonban gyakran nem könnyű, mert nincsenek jelentős, egyértelmű vizsgálatok. Érdemes emlékezni arra, hogy a tesztek soha nem tudnak egyetlen struktúrát vizsgálni, széles látókörre és komplexitásra van szükség a megfelelő eredmény értékeléséhez.

Összefoglalva, nézzük meg újra, mire kell figyelni a válltünetekkel küzdő személy döntéshozatali folyamatában:

1. Érdeklődjön a jelen panaszokkal kapcsolatban, érdeklődjön az esetleges további problémákról, amelyek a gyógytorna szempontjából más szakemberek bevonását igényelhetik.

2. Vizsgálja meg és tapintsa meg a váll-vállöv-nyaki komplexumot, keresve az eltéréseket. Próbálja azonosítani a testrészek bármilyen eltérését vagy aszimmetriáját a referenciapontokhoz képest. Használhatja a korábban bemutatott alkalmazást is.

3. Mérje a mozgásterjedelemet, vagy annak hiányát hagyományos módszerekkel (goniométer, inclinométer), hiányosságok, eltérések esetén funkcionális tesztekkel, vagy speciális tesztekkel egészíthető ki a vizsgálat (pl. fájdalmas ív teszt).