Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

Minden egészséges egyén körülbelül 20 000 légzőmozgást végez egy nap alatt, amelyet elsősorban a rekeszizom szabályoz. Ez az izom kétszer olyan vaszkularizált, mint az ember többi harántcsíkolt vázizma, és születéstől halálig folyamatosan működik. Légzőszervi funkciója mellett a rekeszizom szerepet játszik a testtartás fenntartásában, az ér- és nyirokrendszer megfelelő működésében, és részt vesz a gyomor-bélrendszeri működésekben, mint például a nyelés, hányás, és anti-reflux gátként működik. A rekeszizom az összes hasi szerv működését befolyásolja. A rekeszizomnak az emberi test különböző struktúráival való egymásrautaltsága diszfunkciókat eredményez, ami a test különböző területein diszkomfortot okoz.

A REKESZIZOM ANATÓMIÁJA

A rekeszizom keresztirányú válaszfalat képez, a törzset mellüregre és hasüregre osztva. Kupola alakú, felső része a mellüreg alját, alsó része pedig a hasüreg boltozatát képezi.

A mellkasban a legmagasabban ennek a kupolának a központi része a háromlevelű lóhere-alakú, vízszintesen futó rostokból álló kötőszövetes lemez, a centrum tendineum helyezkedik el; három részből áll: a (nyirokerekben gazdag) elülső, a jobb oldali és a bal oldali részből.

A kupola perifériás része izomrostokból áll, amelyek sugárirányban rendeződnek. Az alábbi részekből áll:

• Pars sternalis: a sternum nyúlványán keresztül a m. transversus abdominis aponeurosisához kapcsolódik.
• Pars costalis (oldalsó rész): a hatodik-hetedik borda porcához tapad, a haránt hasizom tapadásával összekapcsolódva.
• Pars lumbaris (hátsó rész): két szárból (crura) és inas ívből áll:
• A jobb crus az L1-L4 csigolyatestekhez, a porckorongokhoz és az elülső hosszanti szalaghoz kapcsolódik. A növekedés során, a jobb oldali szár ágakat ad a hiatus oesophagei felé és a gyomorszáj záróizmának természetes alkotójaként szolgál.
• A bal crus az L1-L2 csigolyatestekhez és az lig. longitudinale anterius szalaghoz kapcsolódik.
• A lig. arcuatum medianum (arcus lumbocostalis) az L1 harántnyúlványtól a csigolyatestig tart, a psoas major felső része felett, összekapcsolva a fasciájával.
• A lig. arcuatum medianum (arcus lumbocostalis) az L1 harántnyúlvány és a 11. és 12. bordák között húzódik. Áthidalja a harántnyúlványt, majd a transversalis fasciához kapcsolódva a has felé fut, ahol a kismedencei fasciában folytatódik (Lierse 1990). Ez a szalag adja a costolumbalis hiatust.

Az e-kézikönyvben további anyagok találhatóak.

REKESZIZOM NYÍLÁSOK

A rekeszizmon lévő nyílások arra szolgálnak, hogy a hasüregből származó struktúrák azokon keresztül jussanak át a mellkas felé (Bochenek 1990).

A három fő fiziológiás nyílás a következő:

• Hiatus aorticus (aorta descendens, ductus thoracicus): Az ágyéki részen a rekeszizom szárak között mediálisan helyezkedik el, és a arcuatum medianum szalagok támasztják meg.
• Hiatus esophageus (nyelőcső, vagus idegek, a n. phrenicus bal oldali ágai): A jobb crus lumbalis részén található, izmokkal teljesen körülvéve.
• A foramen venae cavae inferioris (vena cava inferior és a n. phrenicus jobb oldali ágai): A centrum tendineum jobb oldalán helyezkedik el ventrálisan.

Egyéb anatómiai nyílások:

• trigonum sternocostale, a Larrey-rés (a. et v. epigastrica superior): A sternalis és costalis részen található.
• Trigonum lumbocostale:
• Mediális rész (n. splanchnicus major et minor, v. azygos és v. hemiazygos): Az ágyéki részen található.
• Laterális rész (truncus sympathicus): A lumbális részen helyezkedik el, a mediális és laterális részek között.

A REKESZIZOM BEIDEGZÉSE

• N. phrenicus: A plexus cervicalis részét képező C3-C5 gerincvelői idegek elülső ágaiból származó kevert motoros-szenzoros ideg. Elsődleges feladata a rekeszizom kizárólagos motoros beidegzése. A légzés fiziológiájának alapvető idege, amely a rekeszizom központi részét és a közeli fasciális rétegek szenzoros (fájdalom és propriocepció) részét idegzi be. A bal és a jobb oldali n. phrenicus között van néhány jelentős különbség a környező struktúrákkal zajló folyamatok és kapcsolatok tekintetében.
• Bordaközti idegek: A perifériás izomrészeket a T6-T11 bordaközti idegek idegzik be. A bordaközti idegek vegyes idegek, amelyek mind motoros, mind érző rostokat hordoznak. Fő funkciójuk a mellkasfalban és a hasüregben lévő strukturák szegmentális beidegzése. A bordaközti izmok és az anterolaterális hasizmok motoros beidegzése mellett szenzoros rostokat is hordoznak, amelyek a bőrből, a mellkasból és a hasfalból, a bordákból, a mellhártyából és a hashártyából érkező ingereket továbbítják. Ezek az idegek biztosítják a mellkasban és a hasfalban lévő struktúrák (verejtékmirigyek, erek) szimpatikus beidegzését is.

A rekeszizom multineurális beidegzésű:

• Centrum tendineum (a septum transversumból ered): Nervus phrenicus.
• Izmos rekeszkupolák (részben a septum transversumból, részben a törzs izmos falaiból erednek): A bordaközti idegek idegzik be a laterális részt.
• A rekeszizom szárai (a nyelőcső dorzális végződésétől erednek – nervus vagus) – a szárakat a nervus vagus idegzi be.

Az e-kézikönyvben további anyagok találhatóak.

A REKESZIZOM HELYZETE, REFERENCIAPONTOK

A rekeszizom helyzete különböző tényezőktől függ, mint például a testfelépítés, a légzési fázis (belégzés vagy kilégzés), a légzés mélysége és a testhelyzet (álló, ülő, fekvő).

A rekeszizom felső oldalán a centrum tendineum összeolvad a rostos perikardiummal. A rekeszizom jobb illetve bal kupoláján túl nyugszik a jobb illetve a bal tüdő lebeny. Alulról a rekeszizom a jobb oldalon a májjal érintkezik, ez az ún. area nuda, a bal oldalon pedig a gyomorhoz és a léphez kapcsolódik.

Az ülő vagy álló páciens vizsgálatakor a jobb rekeszkupola 1-2 centiméterrel magasabban helyezkedik el, mint a bal. Egészséges egyénben a jobb kupola az 5. borda porcának felső széle, míg a bal kupola a 6. borda alsó szélének magasságában helyezkedik el. Maximális kilégzés során a rekeszizom a negyedik intercostalis tér magasságába emelkedik, és teljes belégzés során lelapul, a mellkasüregnél elöl a bordaívek szintjére és hátul a tizenkettedik borda magasságára ereszkedik.

A hiatus aorticus a középvonaltól balra helyezkedik el a T12-L1 csigolyák magasságában, és a T10 magasságában található a hiatus oesophagei. A középvonaltól jobbra a T9 magasságában található a vena cava inferior és a trigonum sternocostale nyílása.

A lumbocostalis medialis nyílás az L1, a lateralis nyílás pedig az L2 magasságában van.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti referenciapontok némelyike enyhe változásokon mehet keresztül a páciens testfelépítésétől, a végzett tevékenységektől és az felvett testhelyzetektől függően.

A REKESZIZOM FUNKCIÓI

A rekeszizom több különböző kulcsfontosságú szerepet tölt be a testben:

• Légzésfunkció: a rekeszizom létfontosságú szerepet játszik a légzésben, a szervezet oxigénigényének körülbelül 80% -át elégíti ki.
• A gerinc stabilitásának fokozása: a rekeszizom összehúzódása hozzájárul a megnövekedett hasűri nyomáshoz, ezáltal javítva a gerinc stabilitását.
• A gerinc motoros kontrolljának javítása.
• A folyadékáramlás megkönnyítése.
• A mikrobiális terjedés gátja: megakadályozza a mikroorganizmusok két testüreg közötti terjedését.
• A hasi szervek aktiválása: a fascia rendszeren keresztül a rekeszizom úgy aktiválja a hasi szerveket, hogy összehúzódásának erejét továbbítja az egyes szervek felé.

Még nem teljesen ismert az emberi testben a rekeszizom összes funkciója, és további orvosi kutatások folynak sokrétű szerepének feltárására és mélyebb megértésére.

A REKESZIZOM DISZFUNKCIÓ KLINIKAI TÜNETEI

Klinikailag a rekeszizom-diszfunkció tünetei a következők lehetnek:

• A thoracolumbalis átmenet fájdalma vagy feszülése
• Bordatáji fájdalom
• Testtartási zavarok
• Légzőszervi rendellenességek: a légzőrendszert érintő betegségek, mint például hörghurut, asztma és arcüreggyulladás.
• Emésztőrendszeri megbetegedések: a gyomor-bélrendszerrel kapcsolatos betegségek, mivel a hasi szerveknek közvetlen vagy közvetett szalagos összeköttetései vannak a rekeszizommal.
• Az alsó végtagok perifériás keringési rendellenességei: a vena cava inferior és a hasi aorta patológiájához kapcsolódóan.
• Nyirokkeringési zavarok: pl. az alsó végtagok és a has duzzanata.
• Húgyúti-genitális rendellenességek: a vesék közvetlen kapcsolatban állnak a rekeszizommal.
• Az L5-S1 csigolyák instabilitása.
• Porckorongsérv kialakulása.
• Rekeszizom sérv: tünete lehet a gyomorégés, böfögés és substernalis fájdalom.
• A m. quadratus lumborum gyengülésének jelei.
• Az iliopsoas izom gyengülése.

A légzési elégtelenség az alábbiakat okozhatja:

• Autonóm egyensúlyhiány: a vagus ideg összenyomódása szervi zavarokhoz vezet.
• A craniosacralis ritmus változó aktivitása: a légzés minden fázisa bizonyos koponyacsontok aktivitását befolyásolja.
• A nyelőcső kiszélesedése nyomást gyakorol a gyomorszájra, megzavarja annak fő funkcióját, hogy a komplex fehérjéket egyszerű aminosavakká bontsa, ami a fehérje emésztésének csökkenéséhez vezet.
• A pelvico-lumbalis izomzat csökkent tónusa (a rekeszizom szárakkal együtt) nephroptosishoz vezet.
• A nyaki gerinc instabilitása: a nyaki gerinc központi részének túlterhelése, a n. phrenicus összenyomódása.

Az e-kézikönyvben további anyagok találhatóak.

                  A légzés folyamatos tevékenység, amely az ember egész napját végig kíséri. Ha helytelen mozgásminták jelennek meg a testben és rögzülnek, a vázizomrendszerben kompenzációk alakulnak ki és a testtartási mintázatok zavaraihoz vezetnek.

A rekeszizom diszfunkció diagnosztizálásának és kezelésének folyamatát a páciens fekvő és/vagy ülő helyzetben történő légzésmintájának vizsgálatával kell kezdeni. Észlelt diszfunkció esetén a következő lépések ajánlottak:

– határozza meg, hogy a rekeszizom mellett milyen struktúrák és milyen mértékben érintettek a diszfunkcióban.

– válasszon a rekeszizom és/vagy a rekeszizom diszfunkciójában érintett szerv számára megfelelő relaxációs technikát.

– kezelje a rekeszizom diszfunkcióját kísérő feszült nyaki, mellkasi vagy a hasi izmokat.

A légzőmozgás vizsgálatát azokon a területeken is elvégzik, ahol a különböző típusú szövetek és szervek átfedik egymást. A következő régiók vizsgálatára kerül sor:

• A mellkas és a nyak közötti átmeneti terület
• A hasüreg és a mellkas közötti átmeneti terület
• A rekeszizom feletti és alatti terület:

A vizsgálat célja specifikus struktúrák viselkedésének manuális felmérése normál fiziológiás légzés során. Kezdetben közvetlen tapintás alkalmazandó a vizsgálható elemek tekintetében, majd a mélyebb szövetek és szervek csúsztathatósága értékelhető.

AZOKON A TERÜLETEKEN SZÜKSÉGES TERÁPIA, AHOL A SZÖVETEK ÉS SZERVEK EGYMÁSHOZ VISZONYÍTOTT MOZGÁSA GÁTOLT VAGY KORLÁTOZOTT

A légzésminták vizsgálatát és értelmezését mutatják be a videók. Az e-kézikönyvben további anyagok találhatóak