Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

MI A CORE? 

A core-stabilitás magában foglalja a lumbo-pelvikus komplexumot, és arra utal, hogy a gerincet fiziológiai határain belül képesek vagyunk egyensúlyban tartani, miközben megőrizzük a szerkezeti integritását. Több szerző funkcionálisabb perspektívát javasolt, amely a core-t a kinetikus lánc alapjaként írja le, amely felelős a nyomaték és a lendület átviteléért az alsó és felső végtagok között a mindennapi élet, a testmozgás és a sport mozgásos feladatai során. A core stabilitása azonnali változásokat tesz szükségessé a központi idegrendszer részéről, hogy a merevség (azaz stabilitás), valamint a rendszer mobilitási igényeinek megfelelő izomrekrutációs kombinációkat és intenzitásokat váltson ki. A core-stabilitás megköveteli a központi idegrendszer aktivitását, hogy a stabilitás és a mobilitás az izomrekrutáció megfelelő kombinációját és intenzitását váltsa ki. 

FUNKCIONÁLIS CORE ANATÓMIA 

A core-stabilizáció egy izomhenger, amely elöl a transversus abdominisból és a belső hasizmokból, hátul a multifidus izomból és a psoas major izom hátsó rostjaiból, felül a rekeszizomból, alul pedig a medencefenék izmaiból áll. Ezek az izmok a mellkasi-lumbális fasciához és a gerinc területéhez rögzülnek, létrehozva az úgynevezett kinematikai láncot. A gerinc mechanikáját és a merevségét befolyásoló egyik paraméter az intraabdominális nyomás. 

Az intraabdominális nyomás a thoracolumbalis fascia feszülése és az olyan izmok összehúzódása révén nő, mint a transversus abdominis és a multifidus. 

A thoracolumbalis fascia fokozott feszülése és az ebből eredő intraabdominalis nyomás, amely az izomösszehúzódásból ered, szintén szerepet játszik a régió minden egyes gerinccsigolyájának megtámasztásában. 

A pelvico-lumbo-hip komplexum, amelyet gyakran “core”-nak hívunk, az ágyéki csigolyákból, a medencéből, a csípőízületekből, valamint aktív és passzív struktúrákból áll, amelyek lehetővé teszik vagy korlátozzák a mozgást ezekben a szegmensekben. Bármely rendszer stabilitása arra utal, hogy képes korlátozni az elmozdulást és megőrizni a szerkezeti integritást. Ezért a core stabilitás úgy határozható meg, mint a pelvico-lumbo-hip komplexum azon képessége, hogy megakadályozza a gerincoszlop elhajlását és helyreállítsa egyensúlyát a perturbációk után. 

A core-stabilitási kinematikai lánc, amely magában foglalja a csípőcsontot, a törzset és a medenceövet, felelős a testtartás szabályozásáért, az általános mozgásszabályozásért, valamint az erők eloszlásáért és átadásáért az alsó végtagok területén. A Panjabi-modell rávilágít a központi stabilizáció mechanizmusaira, amely három összekapcsolt alrendszerből áll: passzív (csontos és ízületi struktúrák), aktív (izmok) és az idegi komponens (izomkontroll). A stabilitás fenntartása folyamatos együttműködést igényel mindhárom alrendszer között. 

Hodges és Richardson egy “feedforward” mechanizmust írt le, ami azt jelenti, hogy a mélyizmok a felső vagy alsó végtagok mozgása előtt aktiválódnak. Ez a korai aktiválás biztosítja a törzs stabilitását ezen mozgások során. A “feedforward” folyamat során a mélyizmok rekrutálódnak az általános mozgás támogatására, lehetővé téve a sima, kompenzálatlan mozgásokat. Egészséges személyeknél a transversus abdominis és a multifidus összehúzódik, mielőtt a vállak vagy a lábak mozdulnának, stabilizálva az ágyéki gerincet. 

A funkcionális mozgás az egyensúly, a mobilitás és a stabilitás fenntartásának képességét jelenti a kinematikai lánc mentén. Az integrált funkcionális mozgás a pontosság és a hatékonyság modellje. A testtartás kontrolljának hiánya, az egyensúly romlása, a megváltozott propriocepció és a nem hatékony motoros kontroll hozzájárul a fájdalomhoz, a diszfunkcióhoz és a helytelen mozgásmintákhoz. 

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a gyenge core-stabilizáció növelheti a végtagsérülések kockázatát a fizikailag aktív személyekben. Számos szerző írja le a dinamikus stabilizációban a core-stabilitás különböző osztályozásait. Ezek közé tartoznak a helyi stabilizátorok (egyízületet áthidaló mélyizmok) és a globális mobilizátorok (többízületet áthidaló felületes izmok). Gibbons és Camerford egy funkcionális modellt javasolt, amely tovább osztotta a globális izmokat stabilizátorokra és mobilizátorokra. Ezzel szemben Behm és munkatársai a globális izmokat mobilizátorokra és teherviselő izmokra kategorizálták. 

További anyagok az e-kézikönyvben találhatók. 

CORE-STABILITÁS A TRAUMÁS SÉRÜLÉSEK MEGELŐZÉSÉBEN. 

A core-stabilitás magában foglalja a thoracolumbalis gerinc és a medence passzív struktúráit, valamint a törzsizmok aktív bevonását. A stabilitás a törzs neuromuszkuláris kontrollján alapul, amely mind a belső, mind a külső erőkre reagál, beleértve a távoli testrészek által generált hatásokat és a várt vagy váratlan zavarokat. A sportorvosi szakirodalom általános definíciója szerint a stabilitás képezi a dinamikus törzskontroll alapját, lehetővé téve az erő és a mozgás generálását, átvitelét és irányításását a kinetikai lánc további szegmensein. A core-stabilitás alapvető eleme a rendszeres sporttevékenységeknek, amely magába foglalja több szegmens integrált aktiválását az erőkifejtés, a disztális mobilitás miatti proximális stabilitás, valamint az interaktív mozzanatok létrehozása érdekében. 

Amint azt a szerzők is említették, még a propriocepció és a core neuromuszkuláris kontroll enyhe zavarai is befolyásolhatják az alsó végtagi sérülések kockázatát az aktív populációkban és a deréktáji fájdalom előfordulását. 

Érdemes azonban megjegyezni, hogy  a core-stabilitás koncepciójának vannak támogatói és kritikusai is, és a rendelkezésre álló szakirodalomban a tudósok eltérő nézőpontokat fogalmaztak meg a témával kapcsolatban. 

További anyagok az e-kézikönyvben találhatók. 

A CORE FUNKCIONÁLIS DIAGNÓZISA 

A terápiás diagnosztika a fizioterápia egyik területe, amely a mozgásszervi rendszer értékelésével foglalkozik, beleértve a törzsizmok toborzásának, erejének és állóképességének értékelését. Lehetővé teszi a diszfunkciók, a neuromuszkuláris kontroll rendellenességek azonosítását, és ezen eredmények alapján fizioterápiás program tervezését és végrehajtását az általános funkció javítása érdekében. A megfelelő diagnosztika végrehajtása kulcsfontosságú az optimális terápiás terv létrehozásához. 

A core izomműködés felmérésének legegyszerűbb módja a transversus abdominis izom akaratlagos összehúzódásának értékelése. Ennek során a transversus abdominis izmot mediális irányban, a csípőlapáton az elülső felső csípőtövisek alatt, közvetlenül a rectus abdominis izom mellett nézzük meg. Ezt az értékelést akkor végezzük, amikor a vizsgált személy mély lélegzetvétel nélkül “behúzza a hasát”. Ez a kezdeti vizsgálat segít azonosítani a nem megfelelő izomrekrutációt és/vagy izomfunkciót. A tapintás mellett objektív módszereket, például ultrahangot is alkalmaznak az izomösszehúzódás értékelésére. A core izomerő és állóképesség értékeléséhez olyan diagnosztikai tesztek alkalmazhatók, mint például a McGill erő-állóképességi teszt protokoll. 

 A teszt protokoll 3 tesztből áll, és az eredményeket egy arra előkészített protokoll-lapon rögzítik. 

1. A hajlító izmok állóképességi tesztje (törzs flexor állóképességi teszt) a mély hasizmok állóképességét értékeli, beleértve a transversus abdominist, a quadratus lumborumot és a rectus abdominist. Ez egy időzített, izometrikus teszt is, amely az izmoknak a statikus összehúzódására összpontosít, amelyek segítik a gerinc stabilizálását, és addig folytatódik, amíg a törzs fáradtsága vagy jelentős kompenzációs mozgása be nem következik (1. kép) 
2. Az oldalsó plank teszt (oldalsó alkarfekvőtámasz teszt) (oldalsó törzsizomzat állóképességi teszt) az oldalsó izmok állóképességét méri, beleértve a transversus abdominist, a ferde hasizmokat, a quadratus lumborumot és az erector spinaet. Ez az időzített teszt az oldalsó izmok statikus, izometrikus összehúzódását foglalja magában a törzs mindkét oldalán a gerinc stabilizálása érdekében. A tesztet úgy végezzük, hogy a résztvevő az oldalán fekszik, felemeli a csípőjét, és a testsúlyát az alkaljára és a lábára támasztja. Ezt a vizsgálatot a test mindkét oldalán elvégezzük. (2. kép) 
3. A hátizmok állóképességi tesztje (törzs extensor állóképességi teszt) a törzs nyújtásáért felelős izmok állóképességét értékeli, beleértve az erector spinae, a latissimus dorsi, az iliocostalis és a multifidus izmokat. Ez egy időzített, izometrikus teszt, a gerincet stabilizáló extenzor izmoknak a statikus összehúzódását nézi. A tesztet úgy végezzük, hogy a résztvevő hason fekszik, csípője és felsőteste egy asztal széle fölé nyúlik, miközben lábai egy stabil felületen rögzítésre kerülnek. (3. kép) 

1. kép 

2. kép 

3. kép 

A tesztek során kapott, másodpercekben mért eredményeket beírják egy elkészített vizsgálati protokoll-lapra, majd elemzik azokat. 

McGill törzsizomzat állóképességi teszt – adatrögzítő lap  

Törzs flexor állóképességi teszt   Befejezés ideje: _______________

Oldalsó törzsizomzat állóképességi teszt   Befejezés ideje a jobb oldalon: ___________ Befejezés ideje a bal oldalon:___________

Törzs extenzor izmainak állóképességi tesztje  Befejezés ideje: _______________

Összehasonlítási arány   Az izmok közötti jó kapcsolat kritériumai   Flexió : Extenzió   Az arány kisebb, mint 1,0   Oldalsó plank helyzet (jobb oldal) : Oldalsó plank helyzet (bal oldal)   A pontszámok nem lehetnek nagyobbak 0,05-nél az 1,0-es kiegyensúlyozott mutatószámhoz képest   Oldalsó plank helyzet (mindkét oldalon) : extenzió   Az arány kisebb, mint 0,75

Flexió : Extenzió aránya: ________________ Értékelés: O Jó    O Gyenge

Oldalsó alkar fekvőtámasz (jobb oldal) : Oldalsó alkar fekvőtámasz (bal oldal) aránya: ________ Értékelés: O Jó    O Gyenge

Oldalsó alkar fekvőtámasz (mindkét oldalon) : extenzió aránya: _________   Értékelés: O Jó    O Gyenge

https://docs.google.com/document/d/1iiVclYqIraPJsKZfOpvW_As0uD4vftkJg0Dm-qvgGnA/edit?usp=sharing

EDZÉS 

A funkcionális diagnosztikai tesztek, például a McGill-protokoll elvégzése és az eredmények elemzése után megtervezhető egy edzés- vagy fizioterápiás program, melyet személyre szabottan kell az adott résztvevő edzettségi szintjéhez igazítani. A gyakorlatok intenzitásának növelése érdekében progresszív edzést kell alkalmazni. Ez magában foglalja a felsőtest mozgását, a rekeszizom légzőgyakorlatokat, az instabil felületeket és a sportspecifikus funkcionális edzéseket. A progresszív gyakorlatok javítják az izmok rekrutációját, és pozitív hatással vannak a sportteljesítményre és a sérülések megelőzésére. 

A törzsizmok edzése a fizioterápia szerves részét, és az egészséges testmozgás alapját képezi. A törzs stabilitásának zavarai a gerincre ható erők növekedéséhez és a test disztális részeiben kompenzációk kialakulásához vezethetnek. Ez viszont gerinc túlterhelést és biomechanikailag nem megfelelő mozgásokat eredményezhet, ami az általános funkció csökkenéséhez vezet. 

A core stabilitási edzés magában foglalja a törzset körülvevő izomfűző és a lumbopelvikus komplexum gyakorlatait. Elsődleges célja a gerinc stabilitásának és védelmének biztosítása a különböző mozgások során, a mindennapi tevékenységektől a sportban végzett összetett mozgásokig. 

Az edzés a fenti funkcióhoz kapcsolódik, amely magában foglalja: 

• A gerincre ható erők csökkentését. 
• Az erők megfelelő és leghatékonyabb átadásának megkönnyítését a test alsó részéből a felső részbe, és fordítva. 

Az erő-állóképességi core-stabilitás létfontosságú a traumás sérülések és a derékfájás (LBP) megelőzésében, valamint a sport teljesítmény javításában. A sérülések megelőzése összefügg a gerinc jobb stabilitásával a mozgás során, valamint a fiziológiai mozgásminták patológiás kompenzáció nélküli végrehajtásának képességével. A perifériás ízületek mobilitásának eléréséhez előzetesen meg kell teremteni a proximális stabilitást. Az edzés lényeges eleme a megfelelő kontrollált rekeszizomlégzés, amely meghatározza a mélyizmok megfelelő feszülését. 

A core izomedzésnek, mint minden más izomedzésnek, progresszívnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy az edzésterhelést fokozatosan növelni kell. Fontos megjegyezni, hogy a túl gyors fejlődés helytelen edzésmintákhoz vagy kompenzációs mozgásokhoz vezethet.  A core gyakorlatok a következők lehetnek: bird-dog, oldalsó plank, McGill felülések, plank  (alkar fekvőtámasz) és Pallof nyomás rezisztencia-edző szalaggal.