Videó 4. Fascia I.

A fasciális rendszer, amely alatt a bőr alatt képződő kötőszövetek kombinációját értjük, körülveszi, átszövi és összefonja az összes szervet, izmot, csontot és idegrostot, ezáltal funkcionális szerkezetet biztosítva a szervezetnek. A fascia rendszer teszi lehetővé a a test összes rendszerének integrált működését.  Hét fasciát fogunk tárgyalni, amelyek a testtartással szorosan összefüggő fasciarendszerek részét képezik.

Az elsőt “Hátsó felületes fascia vonalnak” (SBL- Superficial Back Line) nevezik, és két részből áll: az ujjaktól a térdig és a térdtől a homlokig. Az SBL pajzsként egyesíti és védi a test teljes hátsó felületét.

Az SBL általános testtartási funkciója, hogy megtámasztja a testet teljesen nyújtott helyzetben, és megakadályozza a görbület felé hajló irányt, amint az a magzati pozícióban is látható. Az egész napos folyamatos testtartás működéséhez a myofascialis sáv izmos részein nagyobb arányban kell, hogy lassú izomrost megtalálható legyen. Az Achilles-ín, a sacrotuberalis ínszalag, a thoracolumbalis fascia, az erector spinae és az occipitalis protuberancia az SBL részét képezik. Más ízületektől eltérően a térdek az SBL izmok hatására hátrafelé hajlanak.  Állás közben az SBL kapcsolódó inai támogatják a sípcsont és a combcsont közötti helyzet fenntartását. (az e-kézikönyvben lesz megadva)

Az SBL általános mozgási funkciója az extenzió és a hiperextenzió biztosítása (kivéve a térd alatti hajlítást).

*Az SBL nyújtásához a törzs felől előrehajolhat térdhajlítás nélkül, vagy térdepelve előrehajthatja a törzset addig, amíg a fej meg nem érinti a talajt.

A második fascia, a “Felszíni elülső vonal”(SFL- Superficial Front Line)” a test teljes elülső felületét két részre osztva köti össze, a lábfejtől a koponya oldaláig.

Az SFL általános testtartási funkciója, hogy feszes támaszt nyújtson az egyensúlyozáshoz és a csontváz egyes részeinek – szeméremcsont, bordakosár és arc – gravitációs vonalon túli felemeléséhez. Az SFL myofascia a térd testtartási nyújtását is fenntartja. Az SFL izmai alkalmasak arra, hogy megvédjék az emberi test elülső felületét díszítő puha és érzékeny területeket, és védjék a hasüreg zsigereit. Funkcionálisan az SFL technikailag a csonthártyán keresztül csatlakozik az SBL-hez az ujjpercek csúcsai körül. Gyakorlatilag a testtartást tekintve a dorsalis flexorok korlátozzák a tibia-fibula komplexumot abban, hogy túlságosan hátra tudjon menni, míg a talpi hajlítók megakadályozzák, hogy túlságosan előre dőljön. A sagittális poszturális egyensúlyt (A-P egyensúlyt) a test egészében a két vonal közötti könnyű vagy feszült kapcsolat tartja fenn. Ha a fasciális síkok részének tekintjük, nem pedig az izmok láncainak, fontos megjegyezni, hogy a legtöbb esetben az SFL hajlamos lefelé, az SBL pedig felfelé tolódni.

Az SFL általános mozgási funkciója a törzs és a csípő hajlítása, a térd meghosszabbítása és a boka dorsiflexiója. Az SFL összetett műveletsort hajt végre a nyak szintjén. Mivel a különböző ízületekben hirtelen és erőteljes hajlító mozgásokat kell biztosítani, fontos, hogy az SFL izmos részében nagyobb arányban legyenek gyors izomrostok. Az elsősorban az állóképességre összpontosító SFL és a gyorsan reagáló SBL közötti kölcsönhatás azt jelzi, hogy szükség van egy vonal mentén történő összehúzódásra, amikor a másik megnyúlik. (az e-kézikönyvben lesz megadva)

*Az SFL nyújtásához egyik térdünket előre tartva, és a törzsünket karokkal hátrafelé kinyújtjuk, vagy a törzsünket a kezünkkel megtámasztva, hason fekvő helyzetben felemeljük.