Az interkulturális kommunikációra vonatkozó célok

A nonverbális kommunikáció üzenetek vagy jelek továbbítása szavak nélkül, mint például szemkontaktus, arckifejezések, gesztusok, testtartás, tárgyak használata, érintés és testbeszéd. 

A nonverbális viselkedés a kommunikáció fő részét képezi. Az interakciókban adott válaszok a nonverbális üzenetek tudatalatti észlelésén és értelmezésén alapulnak. Intuíció és tapasztalat révén fejleszti a legtöbb gyógytornász azokat a készségeit, amelyek segítenek megérteni a páciensek viselkedését és reakcióit. A nonverbális készségek tudatosabb használata és jelentőségük felismerése javítja a gyógytornász-páciens kapcsolatot és a kezelés minőségét (Hargreaves 1982).  

A fizioterápiában a pácienst aktívan bevonó kommunikációt betegközpontú kezelés alapjának tekintik. A fizioterápiával kapcsolatos kommunikációs kutatások rávilágítanak arra, hogy a páciensek aktív részvételének lehetőségét gyakran az korlátozza, hogy a terapeuták orvosbiológiai tényekre és klinikai feladatokra összpontosítanak. A gyógytornászok önreflexiója a kommunikációról és arról, hogyan teremthetnek kapcsolatot a betegekkel, kulcsfontosságú. A páciensek fontosnak tartják a jó kommunikációt ahhoz, hogy úgy érezzék aktív résztvevői a kezelési folyamatnak (Cooper 2007). A fizioterápia páciensközpontúságáról szóló irodalom gyakran hangsúlyozza azt a tényt, hogy a gyógytorna mélyen az orvostudomány kultúrájában gyökerezik, és a gyógytornászok gyakran érzik magukat bizonytalannak, amikor túllépnek szakterületükön – azaz a fizikai testen – és a páciensek társas és érzelmi életéről kommunikálnak (Mudge et al 2014).  

Tanulási célok: 

1. Megismerni a nonverbális kommunikációt 
2. Páciensközpontú fizioterápiás megközelítésből meghatározni a páciens és a gyógytornász közötti nonverbális kommunikáció jelentőségét 
3. Tudatosítani a gyógytornász saját és a páciens viselkedését és kommunikációját 

   A nonverbális kommunikációt bővebben az e-kézikönyv tárgyalja.