Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

Norvég pszichomotoros felmérés 

A páciens állapotfelmérése lehetővé teszi számunkra, hogy eldöntsük, hogy megfelelő-e az egyén számára a pszichomotoros terápia.

Az állapotfelmérés részei: 

• Kórelőzmény rögzítése 
• A test vizsgálata: testtartás, légzés, fizikai funkciók és reakciók 
• A páciens vizsgálatra adott reakciója 

Előnyösebb, ha a vizsgálat fehérneműben történik, de ha a páciens kényelmetlenül érzi magát, a gyógytornász ruhán keresztül is végezheti a tapintásos vizsgálatot. Ezt követően kezdi meg a gyógytornász a testtartással, a mozgásokkal és a testösszetétellel kapcsolatos vizsgálatot, amely sorrendje a páciens állapotától függően változhat.  

A gyógytornász és a páciens között folyamatos interakció történik az állapotfelmérés során. Az vizsgálat hangsúlya a légzésen és a mozgáson van. A vizsgálat körülbelül fél órát vesz igénybe, és nem ajánlatos meghosszabbítani. 

A gyógytornász a vizsgálat folyamán végig figyeli a páciens vegetatív idegrendszeri reakcióit, érzelmi reakcióit, testtudatosságát és a vizsgálatból eredő általános érzéseit azért, hogy a páciensben is tudatossá váljon. 

  

KÓRELŐZMÉNY ÉS A PÁCIENS ÉLETTÖRTÉNETÉNEK KIEMELT FONTOSSÁGA 

Természetes funkciók 

Milyen típusú fizikai problémákat tapasztalt eddig a páciens? Nemcsak a mozgásszervi problémák érdekesek, hanem minden testi funkció: gyomorfájdalom, emésztési problémák, alvászavarok, hormonális zavarok stb. A természetes funkcióival kapcsolatos kérdések, amelyek vegetatív és hormonális állapotokat is érintenek, fontosak, mivel hasznos információval szolgálnak a páciens általános egészségi állapotáról. 

Figyelem! Szoros összefüggés van az érzelmek és a vegetatív reakciók között. Gyomorfájás vagy szívdobogás jeletkezik, amikor aggódunk vagy idegesek vagyunk. Az autonóm zavarok és diszfunkciók általában az érzelmi és mentális stressz kifejeződése lehet. 

Korábbi sérülések és betegségek 

Bármi is az oka, a fájdalom reflexes izomfeszültséghez vezet. Ez rossz, hatástalan mozgásmintát is eredményezhet. A negatív reflexminták miatt rossz mozgási szokások és a test nem hatékony használata alakulhat ki. Sérülés következtében aszimmetrikus feszülés és terhelés léphet fel. A páciens korábbi betegségeinek, sérüléseinek és műtéteinek ismerete diagnosztikai szempontból érdekes, és  a kezelés adagolásának beállításában. 

Figyelem! Különösen fontos tudni, hogy mi történik a légzőszervekkel. 

A fizikai problémák azok, amelyek hozzánk vezetik a pácienst. Ezeknek kell elsőbbséget élvezniük. Egyéb információk, pl. házassági problémák, családi nehézségek stb. idővel tárulnak fel, amikor a kapcsolat és a bizalom kialakul. Nemcsak a páciens életéről kell információt szerezni, hanem arról is, hogy a páciens hogyan éli meg azt. 

Testtartás   

Bármilyen testtartás, amely a középvonalhoz képest aszimmetrikus, azt jelzi, hogy valahol a testben rendellenes feszülés van. Ideális testtartásban a feszültség egyenletesen oszlik el a test elülső és hátsó része között. A gerinc görbületei a medence és az alsó végtagok helyzetéhez igazodnak. A felső végtagok, a vállak és a fej helyzete szintén hatással van az általános testtartásra. Mindenkinek saját jellegzetes testtartása alakul ki gyermekkortól kezdve. Fizikai tényezők, mint például a mozgásszervi sérülések, valamint pszichológiai tényezők, mint az érzelmek, feldolgozatlan traumák és stressz szintje is befolyásolhatják a testtartást. A testtartás információt nyújthat a páciens általános életszemléletéről is. 

Bunkan 3 fő testtartástípust különböztet meg a pszichológiai állapot alapján. Bizonyíték van arra, hogy a stressz és az élet bizonytalansága hatással van a testtartásra. 

• Ezt a fajta testtartást flexor testtartásnak nevezik. Közös jellemzője a hajlító izmok, különösen a hasizmok erős összehúzódása, a felső végtagok inverziója, a könyök hajlítása, a karok pronációja, a kezek összekulcsolása elől, a térdek és a gerinc hajlítása, a medence döntése, az alsó végtagok gyengesége és a légzés visszatartása. 

• A testtartás második típusa a kollabált testtartás. Néha nehéz elválasztani a flexor testtartástól. A fő különbség az, hogy az kollabált testtartásban az izmok hipotóniásak, míg a flexor testtartásban hipertóniásak. Összeesett testtartásban a medence és a fej előrefelé helyezkedik el a központi tengelyhez képest. 
• A harmadik testtartástípus, amelyet Bunkan a könyvében említ, az extenziós testtartástípus. Ebben az esetben az egyén kihúzza magát, hogy elfedje a bizonytalanságát. Ezt a testtartást az izomfeszültség különbözteti meg az ideális testtartástól. Mint korábban említettük, az ideális testtartásban kiegyensúlyozott az extenzorok és a flexorok izomtónusa, míg az extenziós testtartás esetén az extenzor izmokban fokozott izomösszehúzódás van. 

Figyelem! A lábak helyzete információt adhat az egyén testi-lelki erőforrásairól, arról, hogyan birkózik meg az élettel, hogyan néz szembe vele. Emellett a lábak helyzete hatással van az általános testtartásra, ezért ez fontos információval szolgálhat a gyógytornász számára.

A testtartást álló, ülő és fekvő helyzetben vizsgálják. Először megkérjük a pácienst, hogy álljon a rá jellemző megszokott álló testtartásban. Ezt követően a gyógytornász megkéri a pácienst, hogy vegye fel a standardizált vizsgálati testtartást: csípőszéles terpesz, párhuzamos lábak, nyújtott térd és 90 fokos talocruralis ízület. A testsúly nem helyezkedhet a lábujjakra, így ebben a testtartásban a páciens képes anélkül mozgatni a lábujjait, hogy a testartása megváltozna. A testtartást a függőleges tengelyhez viszonyítva vizsgálják. A függőleges tengely az atlantooccipitalis ízületből indul ki, a nyaki és a mellkasi gerincen halad keresztül, a sacrum alsó részén, az alsó végtagok közepén át a talocruralis ízületig. 

A gyógytornász felméri a test szimmetriáját és súlyeloszlását elölről, hátulról és oldalirányból. Ezt követően a gyógytornász azt figyeli, hogy van-e eltérés a közép és függőleges tengelyhez képest. Ha talál ilyet, akkor megjelöli, hol van és milyen mértékű. Két további fontos értékelő pont a gerinc és a medence: milyenek a gerincgörbületek (lumbális lordosis, háti kyphosis és nyaki lordosis), valamint a medence előre vagy hátrafelé billen-e. 

Az álló testtartás felmérése után a gyógytornász megismétli a vizsgálatot ülő és fekvő helyzetben is, és megfigyeli, hogy vannak-e változások, amikor a gravitáció megszűnik. Fekvő helyzetben a gyógytornász megfigyeli, hogy a lábak zártak-e vagy sem, valamint, hogy a keresztcsont, a lapockák és a térdek érintkeznek-e a talajjal. Ha a páciens testtartása feszült volt álló helyzetben, de fekve képes ellazulni, az azt jelzi, hogy vannak erőforrásai. Majd a gyógytornász megfigyeli, hogy ülő helyzetben milyen a páciens a testtartása, hol helyezkednek el a kezek és mi történik a gerinc görbületeivel. 

Légzés 

A légzést a tesztbattéria részeként vizsgálják a testtartás, a mozgás és az izmok konzisztenciájának vizsgálata során. A hangsúly az álló, ülő és fekvő helyzetben történő légzőmozgáson van. Az optimális légzőmozgás az alsó bordák területén történik, miközben a has és szegycsont enyhén felfelé és kifelé mozdul. A belégzés során a fő munkát a rekeszizom és a külső bordaközi izmok végzik. Ezenkívül van némi izomaktivitás a nyak és a váll felső légzőizmaiban is, de optimális légzés esetén ez kívülről alig látható. Kilégzéskor a belégzőizmok ellazulnak, a mellkasüreg süllyed, és a nyomás a mellkasüregből a hasüregbe helyeződik át. Kívülről nézve a has a kilégzéskor enyhén befelé mozdul. 

Amikor a légzésmintázatban zavar keletkezik, a belégzés inkább akaratlagosan történik. Erőltetett belégzéskor összehúzódnak az orrlyukak és a hangszalagok körüli izmok, a hátextenzorok, a fejbiccentő izom (sternocleidomastoideus), a bordaemelő izmok (scalenusok), valamint a pnagy és kis mellizmok (pectoralis major és minor). Ez a váll és a mellkas területén felfelé irányuló mozgást okoz. Erőltetett kilégzéskor a hasizmok és a belső bordaközi izmok aktiválódnak. Ez a hasizmok feszülését és rövidülését okozza.   

Figyelem! Figyelje meg a légzési testtartást, a használt légzőizmokat, a mellkasi terület rugalmasságát, a légzésszámot, valamint a belégzés és a kilégzés közötti természetes szüneteket.

FUNKCIÓ 

A mozgástesztek a mozgástartományról, az izomműködésről és a saját mozgásokról adnak információt. A vizsgálatok a páciens izommozgás mögötti mélyebb rezilienciájához kapcsolódnak, amely megmutatja milyen mértékben képes alkalmazkodni a helyzethez, valamint azt, hogy biztonságban érzi-e magát. A tesztsorozat a fő ízületi mozgástesztekből, a gerinc mobilitásának felméréséből áll, valamint olyan mozgásokat is vizsgál, amelyek megmutatják, hogy a páciens mennyire képes ellazulni a passzív mozgás közben. Ezeken felül a tesztek kiterjednek az egyensúly és a rugalmasság felmérésére is, mivel a megfeszült izmok instabilitást okozhatnak a testtartsában, amely mozgásszervi fájdalomhoz vezethet. 

A funkcionális tesztek a test rugalmasságát és sokoldalúságát mérik. A funkcionális teszteket úgy fejlesztették ki, hogy holisztikus tulajdonságokról nyújtsanak információt. A mozgás akkor tekinthető jónak, ha szabadon áramlik és természetesen kísérik a test más részeinek mozgásai. Ha a szabad mozgásban és a nyújtási impulzusokban akadályok vannak, kevesebb a harmónia a test különböző részei között, amelyek így izomerőt igényelnek a mozgások kivitelezéséhez. 

Figyelem! Derítse ki, milyen szünetek lépnek fel és milyen jellegű blokkok akadályozzák az egyént. 

Ellazult, előrehajolt álló helyzet 

A páciens áll előrehajolt testtartásban, a felsőtest lazán lóg lefelé, amennyire csak lehetséges. 

• A karok lazán lógnak, a kezek a lábfejek fölött helyzkednek el. 
• A hát egyenletesen ívelt, a nyak ellazult. 
• A térdek nyújtva, a quadriceps aktivitás minimális. 

Ebben a helyzetben információkat gyűjtünk és értékelünk: 

• Mobilitás 
• Az izmok és a lágyrészek rugalmassága
• Az ellazulási képesség és a nyak törzshöz való integrációja
• Az a képesség, hogy a felsőtest ellazult maradjon, miközben a lábak nyújtottak, stabilak és aktívak  

Nyújtott lábú ülő helyzet 

A páciens zárt, nyújtott lábbal ül. A test hátsó részén lévő izmok nyúlnak meg. 

Hogyan alkalmazkodik a személy ehhez a pozícióhoz? Annak érdekében, hogy lokalizáljuk és megkülönböztessük, hogy az alsó végtagok, a hát vagy a nyak esetén van-e a korlátozottság, ezeket a testrészeket egymástól függetlenül hajlítjuk be. 

Figyelem! A test extenzorainak aktivitása a „húzd össze magad” minta része. Az extenzorok fokozott feszülése és statikus izommunkája idővel a nyújthatóság csökkenéséhez vezet. 

A két funkcionális tesztre többé-kevésbé a „húzd össze magad” hozzáállás alakul ki válaszként az egyénnél. Azoknál az egyéneknél, akiknél csökkent az extenzorok nyújthatósága, gyakran a hajlító izmok rövidülése is tapasztalható. Más szóval, az egyén többé-kevésbé teljesen védekező és merev. 

Szabad mozgások a test különböző részei között, izolált izomkontrakció és ellazulási képesség

A páciens mozdulatlanul áll miközben a gyógytornász enyhe nyomást fejt ki a páciens keresztcsontjára. Megfigyeli, hogyan mozog az egész test: merev vagy hullámszerűen mozog. Ez megmutathatja, hogy a páciens mennyire engedi átáramlani a mozgást a testén, és a gyógytornász megfigyelheti hol akad el meg a mozgás. A pácienst arra kérik, engedje, hogy a mozgás akadálytalanul áramoljon a testén keresztül. Ha a páciens elveszíti az egyensúlyát, az annak a jele, hogy feszültség van a test valamelyik részén. 

A vizsgálat hanyatt fekvő helyzetben a vállízület passzív mozgatásának flexiós helyzetben történő felmérésével folytatódik. A gyógytornász azt figyeli, hogy a páciens hagyja-e, hogy a kezét mozgassák anélkül, hogy segítené a mozgást, vagy esetleg ellenáll a mozgatásnak. Ha a páciens rásegít vagy ellenáll a mozgatásnak, az azt mutatja, hogy nem képes passzív maradni. A passzív mozgástartomány vizsgálata a csípő- és térdízület hajlításával folytatódik, ugyanazokat az alapelveket figyelve, mint a vállízület vizsgálatakor. A vizsgálat utolsó része a nyaki gerinc passzív hajlítása és rotációja fekvő helyzetben. 

A páciens ülőhelyzetben van. Először a pácienst arra kérik, hogy hajoljon előre és görbítse a gerincét. A gyógytornász a fej, a hát felső és középső részének helyzetét vizsgálja. Ezután a pácienst megkérik, hogy lassan egyenesítse ki a hátát, miközben a gyógytornász megfigyeli, hogy a mozgás az egész gerincben végbemegy-e, vagy vannak-e olyan részek, amelyek merevek maradnak. Ezenkívül a gyógytornász azt is vizsgálja, hogy a medence területe stabil marad-e a gerinc kiegyenesítése során. Az ülő helyzetben végzett vizsgálat utolsó része a térdemelés, amikor a gyógytornász a mozgásszabályozást figyeli. 

Figyelem! Pszichológiai különbség van azok között, akik ellenállnak a passzív mozgatásnak, és azok között, akik segítik azt. Azok, akik ellenállnak, nehezen engedik át másnak az irányítást. Az ilyen személynek mély bizonytalanságérzete lehet, amely ellenőrizhetetlen ellenállásban nyilvánul meg. Az ellenállás olyan tényezőkből fakadhat, mint pl. a tiltakozás, fenntartás, szorongás, harag stb. Azok is bizonytalanságot fejeznek ki, akik segítik a passzív mozgatást, s úgy tűnik, hogy mindez a negatív „egóval” áll kapcsolatban. „Nem vagyok elég jó”. „Segítenem kell, hogy elismerjenek”. 

AZ IZOMZAT TAPINTÁSA 

A vizsgálat során az egyes izomcsoportokat fekvő helyzetben tapintjuk, mivel ebben a testhelyzetben a gravitáció megszűnik és az egész test ellazul. A vizsgálathoz határozott kézmozdulatokat kell alkalmazni, hogy az izmok és a szövetek kitapinthatók legyenek. Az izomkonzisztencia felmérésének alapgondolata az, hogy az izmok megfeszítése az egyik leggyakoribb védekező mechanizmus.

A tapintás során a gyógytornász elsősorban az izom méretére, az oldalak közötti esetleges eltérésekre, az izom feszességére és a páciens által érzett kényelmetlenségre figyel. 

A gyógytornász színekkel jelöli a vizsgálati lapon, hogy az izomfeszülés nagyon magas, normális, vagy a normális izomtónus alatti. A képen a gyógytornász láthatja, hogy a feszesség vagy az izomtónus hiánya szimmetrikus-e, vagy csak bizonyos izomcsoportokat érint. Amikor a gyógytornász a tapintást végzi, megkérdezi a pácienst, hogy ugyanezt érzi-e. 

Ha a gyógytornász és a páciens érzései megegyeznek, az azt jelzi, hogy a páciens jó testtudatossággal rendelkezik. Az érzelmi és autonóm idegrendszeri reakciókat szintén rögzítik. 

VEGETATÍV IDEGRENDSZERI REAKCIÓK: 

Az vegetatív idegrendszert a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer alkotja. A vegetatív idegrendszer szabályozza a légzést, az izmokat, a testtartást és a mozgást, valamint számos belső szerv, például a szívverés működését is. A paraszimpatikus idegrendszer felelős a „pihenj és eméssz” válaszokért, míg a szimpatikus a „menekülj vagy harcolj” válaszokért. A belső szervek mindkét idegrendszerhez kapcsolódnak, és attól függően, hogy melyik idegrendszer küldi az üzenetet, a működésük fokozódik vagy csökken az egészség fenntartása érdekében.

A vegetatív idegrendszeri reakciókat a felmérés mind a négy fő szakaszában vizsgálják. Ezek a reakciók fontos információval szolgálhatnak a páciens éberségéről, és arról, hogy az adott személy hogyan érzékeli a biztonságot vagy a veszélyt. A reakciókat a vizsgálat előtt, alatt és után is értékelik. Ezek a reakciók lehetnek például a bőr színének, a test hőmérsékletének megváltozása, duzzanat, izzadás vagy fázás, szaglás vagy a lehelet megváltozása. A cél az, hogy átfogó képet alkossunk a tünetekről, és ezzel kapcsolatban következtetést vonjunk le. 

 

TESTTUDATOSSÁG: 

A testtudatosság nagyon fontos része az erőforrásainknak. Minél inkább tudatában vagyunk a testünknek, és minél jobb a testképünk, annál több erőforrással rendelkezünk. A testtudatosság azt jelenti, hogy képesek vagyunk érzékelni és tudatában lenni a testünkkel kapcsolatos történéseknek. A testrészek tudatossága döntő fontosságú az általános állapot szempontjából, és jelzi, hogy a páciens kapcsolatban van-e a testrészeivel, és hogy ezek a testrészek részei-e az önképének. A vizsgálat során a gyógytornász és a páciens meglátásainak összehasonlításával végig figyelemmel kísérik a testtudatosságot. 

  

A norvég pszichomotoros terápia ellenjavallatai: 

Mivel a pszichomotoros terápia központi eleme az egyén testi és lelki alkalmazkodási képessége, ez nem jelenti azt, hogy mindenki profitálhat ebből a terápiás formából. Ha a vizsgálat során a páciens nem képes alkalmazkodni, arra kell következtetni, hogy ez a terápia nem megfelelő számára. Fizikai, pszichológiai és szociális tényezők korlátozhatják a páciens lehetőségét arra, hogy kihasználja ennek a terápiának az előnyeit.   

Hivatkozások:   

1. Thornquist, E. & Bunkan, H. 1991. What is Psychomotor therapy. Norwegian University Press  
2. Harjunen, E. 2020. ROBE – Resource oriented body examination – workshop for physiotherapy students. Bachelor thesis. Satakunta University of Applied Sciences