Olvasnivaló a pácienssel való kommunikáció részhez

Sérülésre adott válasz 

Nehéz megjósolni, hogy fog a sportoló reagálni egy sérülésre. Ez számos tényezőtől függhet: magától a sérüléstől (annak típusától és súlyosságától), a helyzettől, amelyben a sérülés bekövetkezett (pl. a sérülés röviddel a világbajnoki aranyérem megszerzése után vagy közvetlenül az olimpiai játékok előtt, a szezon elején vagy végén stb. történt), a sportoló temperamentumától és személyiségétől (szorongásra, depresszióra és a helyzet katasztrofizálására való hajlamától, vagy pozitív hozzáállásától és attól, hogy a sérülést leküzdendő kihívásként értékeli-e), a családi és pénzügyi helyzetétől, belső nyomástól (erős-e verseny- és győzelemigénye) és külső nyomástól (fél-e, hogy kimarad a csapatból, kénytelen gyorsan visszatérni a sporthoz). 

A sérülésre adott reakció dinamikus folyamat. A sokktól, hitetlenségtől, tagadástól, haragtól és rosszallástól („Miért én?”, „Hogyan történhetett ez?”), a depresszión és önvádon át (-„Bárcsak jobban felkészültem volna…”, „Bárcsak nem hanyagoltam volna el a bemelegítést…”), mások hibáztatásán át (rosszul előkészített stadion, hibás felszerelés, túl megterhelő edzésterv, a nem megfelelő gyógytornászi ellátás) általában az elfogadásig terjedhet. Természetesen ez a minta nem állandó, és minden sportoló másképp éli meg sérülését.  

A belső és külső tényezők együttállásától függően lehet, hogy a traumát végül csak negatívan érzékeli, lehet, hogy elgondolkodásra és a pozitív oldalak keresésére készteti, vagy alábecsüli azt. 

A traumával kapcsolatos negatív érzelmek a trauma értékelésének alábbi formáiban nyilvánulhatnak meg: 

– szerencsétlenség és szükségtelen szenvedés, 

– a cél elérését gátló ellenség és akadály, 

– a megálmodott siker elérését gátló visszafordíthatatlan akadály, 

– ok az elszigetelődésre és magányra, 

– szorongás és rossz hangulat forrása, 

– a cselekvési motiváció elvesztése, 

– harag és féltékenység forrása azon sportolók iránt, akik edzhetnek és javíthatják teljesítményüket, 

– családi problémák forrása, köztük a pénzügyi problémáké is, 

– gyengeség jele, 

– a környezet manipulálására irányuló késztetés. 

A sérüléssel kapcsolatos pozitív érzelmek közül a következőket lehet megjegyezni: 

– elmélkedés és a pozitívumok keresése (pl. több idő töltése a családdal), 

– az élettervek és célok átértékelése (pl. alternatív hobbi vagy tevékenységek keresése, 

– munka motiváció építése, 

– alázat és türelem gyakorlása, 

– a mentális ellenállóképesség erősítése, 

– váratlan kihívás leküzdése és az önbizalom erősítése, 

– nagyobb empátia más sérülésekkel küzdő sportolók iránt 

A lekicsinylő attitűd szerint a sérülés: 

– egy véletlen esemény, amely egy nap minden sportolóval megtörténik, 

– a sportban megszokott esemény, amely hamarosan feledésbe merül, 

– olyan esemény, amely az egészség és a sportkarrier szempontjából nem bír nagy jelentőséggel, 

– ürügy arra, hogy szünetet iktassanak be a sportolásba és gondtalanul lustálkodjanak, 

– ürügy arra, hogy minden kötelezettség alól ki lehessen bújni. 

Természetesen a legjobb prognózis az olyan sportolóval történő együttműködésből állítható fel, akinek hozzáállása reflektív optimistaként írható le. A terápiás csapat egyik feladata, hogy támogassa a sportolót a sérüléssel szembeni ilyen hozzáállás elérésében. 

A sérüléssel kapcsolatos stressz kezelésének módjai 

A sérüléssel járó stressz csökkentése érdekében fontos, hogy a sportoló megértse saját állapotát, elfogadja azt (a sérülés jellegét és következményeit, a terápia célját és lefolyását), visszanyerje az irányítás érzését, és felelősséget vállaljon cselekedeteiért. Kulcsfontosságúnak tűnik, hogy a figyelmet a pozitív érzelmekre összpontosítsuk, amit a sportoló belső erőforrásainak (énhatékonyság, belső kontroll, pozitív önbecsülés, függetlenség, a relaxációs technikákkal, imával, meditációval megerősített következetes cselekvés) vagy külső erőforrások (a környezet támogatása) használatával lehet elérni. A sportolónak aktívan együtt kellene működnie a terápiás csapattal, közölnie kellene aggodalmait (pl. a zavaró tünetekről), beszélni kellene a nehézségekről, és nem lenne szabad haboznia segítséget kérni. 

Sérülés után a következők az alapvető ajánlások a sportoló számára: 

– gyógyszeres kezelés alkalmazása és az orvos által előírt nyomon követési vizsgálatok elvégezése, 

– szisztematikus munka a gyógytornásszal, 

– az ajánlott gyakorlatok elvégzése a fizioterápiás kezelések között, 

– a napi fizikai aktivitásra, étrendre, alvásra és a pihenés módosítására tett ajánlások alkalmazása, 

– együttműködés egy sportpszichológussal. 

A rehabilitációt zavaró tényezők 

A rehabilitációs folyamatot zavaró és a hatékonyság legnagyobb akadályát képező fő tényező a fájdalom. Ezért aztán az egészségügyi személyzet egyik legfontosabb feladata a fájdalom enyhítése. 

A rehabilitáció folyamatát zavaró egyéb nehézségek a következőkre oszthatók:  

Érzelmi problémák 

Példák: negatív érzelmek, érzelmek elnyomása, depresszió, alvási problémák és szélsőséges esetekben öngyilkossági gondolatok. 

A nyújtható támogatás formái: jelenlét, érdeklődés és aggodalom kimutatása, beszélgetés, végighallgatás, lehetőség teremtése az aggodalmak kifejezésére és a negatív érzések elengedésére. 

A támogatás hiányának következményei: a jóllét romlása és az érzelmek elnyomásával kapcsolatos növekvő feszültség. 

Kognitív problémák 

Példák: a sérülés jellegének, a kezelés céljának és lefolyásának torz vagy hiányos megértése, a sérülés következményeivel, a gyógyuláshoz és az állóképesség fejlesztéshez szükséges idővel, a prognózissal kapcsolatos tévhitek, az orvos és a gyógytornász ajánlásainak helytelen végrehajtása. 

A nyújtható támogatás formái: világos és érthető tájékoztatás, beszélgetési lehetőség olyannal, akinek hasonló tapasztalatai voltak, feljegyzés készítése arról, hogyan kell a gyógyszert szedni, mikor vannak az időpontok és vizsgálatok, részletes utasítás adása a gyakorlatok elvégzéséhez (pl. rövid videók készítése mobiltelefonnal). 

A támogatás hiányának következményei: szorongás, pesszimista hozzáállás a terápiához vagy a probléma elbagatellizálása, a rehabilitációs folyamatban való aktív részvételhez szükséges motiváció hiánya, a rehabilitáció előrehaladásának hiánya, elbátortalanodás. 

Anyagi problémák 

Példák: a kereseti lehetőségek hiányával, a szakorvosi kezeléshez való hozzáférés hiányával kapcsolatos pénzügyi problémák. 

A nyújtható támogatás formái: pénzügyi támogatás megszerzéséhez, a szakorvosi kezeléshez való hozzáféréshez nyújtott segítség. 

A támogatás hiányának következményei: a terápia előrehaladásának hiánya, az egészség és erőnlét tartós elvesztése, érzelmi és családi problémák. 

Kineziofóbia és félelem az újbóli sérüléstől 

A sérülésre adott egyik gyakori reakció a mozgástól és az újbóli sérüléstől való félelem. A sérülés utáni kezdeti szakaszban ez a félelem indokolt és egyben védő faktor is. Ahogy a sportoló felépül és visszatér az erőnléte, a mozgástól való félelemnek csökkennie kellene. Előfordul azonban, hogy a hatékony kezelés és a fizikai aktivitás orvosi ellenjavallatainak hiánya ellenére a mozgástól és az újbóli sérüléstől való félelem továbbra is nagymértékű marad. Ez nagyon kedvezőtlen helyzet, és olyan tényezőnek tekinthető, amely növeli az újbóli sérülés kockázatát. Jóllehet, ha az orvosi és alkalmassági értékelés szempontjából a sportoló készen áll a sportba való visszatérésre, de még mindig fél a mozgástól, akor ezt az újrakezdést el kell halasztani, és támogatást kell neki nyújtani, például sportpszichológussal történő konzultációt. 

A mozgástól való félelem mérésére használt egyik leggyakoribb eszköz a Tampa Kineziofóbia Skála. Ez a skála 17 állításból áll, mint például: „Félek, hogy megsérülhetek, ha edzek”, “A fájdalom mindig azt jelenti, hogy ártottam a testemnek”, “Senki sem edzhet, ha fájdalmat érez”. Az állításokat Likert-skálán 1-től 4-ig pontozzák: 1 – határozottan nem ért egyet / 2 – nem ért egyet / 3 – egyetért / 4 – határozottan egyetért (a magasabb pontszámok nagyobb fokú kineziofóbiát jeleznek). A válaszadó 17-68 pontot kaphat, 37 vagy annál magasabb pontszám kineziofóbiát jelez. Az angol nyelvű elektronikus TSK kalkulátor ingyenesen elérhető a következő címen: https://www.physiotutors.com/questionnaires/tampa-scale-kinesiophobia/ (hozzáférés: 2023.09.03.) 

Az e-kézikönyvben további anyagok találhatóak: a sporthoz való visszatérésról szóló döntéshozatali folyamatában hasznos egyéb skálák és kérdőívek leírása