A mozgásanalízis és terápia céljai

Az ember testtartása alatt általában az emberi testrészek közötti, függőleges helyzetben vett kapcsolatot értjük.  A végső testtartásban bizonyos testrészek, például a fej és a nyak, a törzs, valamint a felső és alsó végtagok vesznek részt. A jó testtartás(1) álló helyzetben ergonómiailag előnyös, (2) mozgás közben mechanikailag hatékony, és (3) támogatja a belső szervek normál működését. A testtartást három referenciasíkban írják le és veszik figyelembe: sagittalis, frontális és transzverzális [1,2]. Kendall et al. szerint a helyes emberi testtartás definíciója: „a jó testtartás az izom- és csontrendszer egyensúlyának olyan állapota, amely megvédi a test tartószerkezeteit a sérüléstől vagy a progresszív deformitástól, függetlenül attól, hogy milyen testtartásban (felállás, fekvő, guggolás vagy hajlás) dolgoznak vagy pihennek ezek a szerkezetek.  Az izmok ilyen körülmények között működnek a leghatékonyabban, és biztosítják az optimális pozíciót a mellkasi és hasi szervek számára ” [3]. Ebben a cikkben a testtartás ilyen átfogó definícióját nem alkalmazzuk, mivel a szerzők az álló helyzetben lévő emberi testtartás leírására összpontosítottak.

A jó testtartás tipikus jellemzője a gerinc fiziológiás sagittalis görbülete a sagittalis síkban. A nyaki és ágyéki gerinc elől ívelt (lordózis), míg a mellkasi szegmens hátrafelé ívelt (kyphosis). A medence előre dől, az alsó végtagok ízületei pedig semleges helyzetben maradnak. Azonban az optimális testhelyzettől sokféle eltérés létezik.

A testtartás nem szerkezeti eltéréseinek leggyakrabban előforduló típusai a sagittalis síkban a következők: (1) lordotikus, (2) kyphotikus, (3) lapos hátú és (4) hátradőlő testtartás [4]. Mindegyik hatással lehet a váz- és izomrendszerre, ami funkcionális zavarokhoz és a tartószerkezetek fokozott igénybevételéhez vezethet. Az izomzatban lokalizált zavarokat általában a rövidülésük vagy megnyúlásuk szempontjából elemzik. A szakirodalomban bemutatott javaslatok szerint azonban, amikor a jó testtartás fenntartásáért felelős izmokat (az úgynevezett stabilizátorokat) hosszabb ideig nem stimulálják a gravitációval szembeni ellenállásra, pl. hosszan tartó ülés során, stabilizáló funkciójukat a hipoaktivitási reakció megzavarja, ami izomgyengeséget eredményez. A mozgásszervi stabilitás hiánya egy kompenzációs mechanizmust indít el – a stabilizáló funkciót az úgynevezett mobilizáló izmok veszik át. Azonban mellékhatásként az ilyen kompenzáció a mobilizátorok fokozott aktivitásához (hiperaktivitás) és csökkent rugalmassághoz vezet, ami végül a vázizomzaton belüli kóros reakcióláncot eredményezhet.

A scoliosis a gerinc összetett háromdimenziós deformációját jelenti, amely magában foglalja a koronális síkban (oldalról oldalra) történő görbületet, a tengelysíkban történő axiális rotációt (csavarodást) és a sagittalis síkban (elölről hátrafelé) történő deformitást. E komponensek együttesen járulnak hozzá a gerinc általános alakjához és szerkezetéhez a scoliosisban szenvedő egyéneknél. Ha a scoliosist a sagittalis síkban vizsgáljuk, ez a sík nagyon fontos a gerinc általános egyensúlyának, valamint a testtartásra és a funkcióra gyakorolt hatásának megértéséhez [5,6].

A testtartási hibák okai lehetnek fizikai, környezeti, szociokulturális és pszichológiai eredetűek.

• A fizikai okok lehetnek: életkor, biológiai nem, inaktív napi életmód (különösen okostelefon-használat és online játékok miatt), hiper- vagy hipomobilitás.
• A környezeti okok között szerepelhet az is, hogy nem biztosítanak megfelelő helyet és feltételeket a serdülő számára a fizikai aktivitáshoz.
• A gerincbántalmak szociokulturális okai között szerepelhet a serdülők elhúzódó képernyőhasználatának figyelmen kívül hagyása a folyamatosan megújuló internetkorszakban; a serdülők fejlődési folyamatának fizikai és szellemi teljes támogatásának hiánya a család vagy a tanárok részéről; vagy a támogatás módjára vonatkozó ismeretek hiánya.
• A serdülőkor a pszichológiai egészség szempontjából sérülékeny életszakasz. A serdülőknek a következő nehézségekkel szembesülhetnek: önértékelési zavarok, kozmetikai problémák, negatív testkép, magány és depresszió érzése, alacsony pszichológiai ellenálló képesség és alacsony társadalmi kötődés.  Mindezen tényezők szociálisan magányossá és fizikailag inaktívvá teszik a serdülőket, és mozgásszegény életmódhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy a testmozgás pozitív hatással van a serdülőkre, növeli az önbecsülést és pozitívabb testképet alakít ki.

A tartáshibák az okoktól függetlenül negatív hatással vannak a serdülő testi működésére, és gyakran a mentális állapotára is.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a szakember tudomást szerez a gerincbetegségről, a serdülőnek szüksége van egy multidiszciplináris rehabilitációs csapat: a család, a tanár és a barátok támogatására.

Az orvosi team fő feladatai közé tartozik, hogy elmagyarázza a serdülőnek, hogy mi a gerincproblémája, hogyan zajlik a kezelés és a rehabilitáció, valamint az, hogy motiválja a serdülőt a terápiában való aktív részvételre. A serdülővel való pozitív kapcsolat fenntartása szintén elengedhetetlen.

Ebben a kurzusban elsajátíthatja a testtartási hibákkal jelentkező egyének átfogó értékeléséhez szükséges ismereteket és készségeket, betekintést nyerhet a gerinc összehangolásához hozzájáruló izomkomponensekbe, a testtartási problémák és a scoliosis kezelési lehetőségeibe, valamint a megfelelő testtartás fenntartásában szerepet játszó izmok mechanizmusaiba.

Bővebben elérhető még az e-kézikönyvben: A tartáshibák részletes magyarázata