Interkulturális aspektus

A leghatékonyabb kommunikációs stratégiák felkínálásához fontos, hogy megértsünk  alapvető fontosságú részleteket a kisgyermekről és a szülőről, gondviselőről. Íme néhány megfontolandó kérdés:

• ne feledjük, a hatékony kommunikáció aktív meghallgatást, empátiát, valamint a szülők/gondviselők szerepének és érzelmeinek tiszteletben tartását igényli. Azáltal, hogy hozzáállásunkat az adott helyzethez igazítjuk, bizalmat építhetünk, és elősegíthetjük az együttműködő környezetet megteremtését a gyermek vizsgálatot/terápiát nehezítő viselkedésének kezelésére.
• a kommunikációs technikák eltérnek a gyermek életkorától, fejlődési szakaszától és személyiségétől, érzelmi állapotától függően
• a gyermeknél aktuálisan tapasztalt, konkrét viselkedési elemek megértése segíthet a kommunikáció testreszabásában
• a szülők/gondviselők kulturális hátterének megismerése megkönnyíti kulturális normáik megértését, sőt, akár a gyermek eltérő fejlődésének okát is
• mindig érdemes kiemelni a pozitív viselkedési változásokat, és elismerni a szülők/gondviselők erőfeszítéseit
• mindig tartsuk szem előtt a fegyelemre vonatkozó kulturális hiedelmeket és gyakorlatokat. Szükség esetén kínáljunk fel kulturálisan megfelelőbb alternatívákat
• mindig mérjük fel a szülők/gondviselők meglévő ismereteit a gyermek fejlődésének menetéről, az esetleges elmaradásról
• kerüljük a laikusok számára ismeretlen szakkifejezéseket vagy zsargont. Használjunk világos, tömör mondatokat, és a megértésük szintjére szabott információkat. Kerüljük el, hogy bonyolult elméletekkel túlterheljük őket és beszéljünk inkább lassan. A képek, demonstrációs eszközök hasznosak lehetnek a gyermekek számára, de a vizuális információkat könnyebben befogadó felnőttek számára is. Az információkat tehát igyekezzünk többféle módon, modalitásban megosztani.
• legyünk türelmesek és használjunk tisztázó, nyitott kérdéseket.
• teremtsünk biztonságos teret a kérdések és aggályok számára.