Olvasmány a betegek kommunikációjának javításáról

Az értelmi fogyatékossággal élő emberek leírására használt nyelv országonként, kultúránként és társadalmonként eltérő, és folyamatosan fejlődik. Az „értelmi fogyatékos személy” számít jelenleg a helyes formának.

Amikor értelmi fogyatékos emberekről beszél, és értelmi fogyatékos embereket szólít meg, nagyon érzékenynek kell lennie, és olyan nyelvezetet kell használnia, amely hangsúlyozza az összes ember, mint közös társadalmunk teljes jogú tagja értékét. Ha felnőtt emberrel van dolga, és nincs vele szoros kapcsolata, akkor használja a „Hölgyem, uram” udvarias megszólítást, még akkor is, ha ez a személy nevén szólítja Önt. Ha jól ismerik egymást és szorosabb kapcsolatban vannak, természetesen használhatják a keresztnevet vagy más, közvetlenebb formákat, ha ez mindkettőjük számára kényelmes. Először is mindig közvetlenül az értelmi fogyatékos személyhez forduljon, tiszteletben tartva autonómiáját, és ne a gondviselőt szólítsa meg először.

Az értelmi fogyatékos személlyel való érintkezéskor különös empátiát kell tanúsítania. Ebben a csoportban az intellektuális működés korlátai mellett az adaptív viselkedésnek is vannak korlátai a mindennapi életben használt fogalmi, szociális és gyakorlati készségek tekintetében. Az értelmi fogyatékos embereknek problémái lehetnek a kommunikációval, az interperszonális kapcsolatokkal, a szabályok és törvények betartásával, valamint a magatartásukért való felelősséggel. Gyakoribbak a problémák a verbalitásban, valamint a beszéd és a nyelv megértésében, illetve a nyelv kommunikációs célú használatában. Néha speciális táblák, rajzok vagy piktogramok segítenek a kommunikációban (lásd “alternatív kommunikáció – az e-kézikönyvben is megtalálható). A csökkent értelmi fejlődésű idősebb felnőtteknél az általános populációhoz képest gyorsabban jelentkezhet a demencia. Ne feledje, hogy ha egy értelmi fogyatékos személy nem veszi fel Önnel a szemkontaktust, vagy nem reagál a szavaira, az nem jelenti azt, hogy nem hallgat rád, vagy nem vesz tudomást rólad. Nagyon türelmesnek kell lenni, az értelmi fogyatékos embereknek gyakran több időre van szükségük ahhoz, hogy megértsék, mit várnak el tőlük, és meghozzanak bizonyos döntéseket, de ez nem jelenti azt, hogy ezt nem tudják megtenni.

A kommunikációs nehézségek nagymértékben függnek az értelmi fogyatékosság mértékétől.

Általában az enyhén fogyatékos emberek folyékonyan tudnak kommunikálni, beleértve a múlt, a jelen és a jövő eseményeit. A legtöbben képesek kommunikálni a jövőbeli céljaival, egészségügyi ellátásával és kapcsolataival kapcsolatos döntéseiket (pl. kivel és hogyan tölti el legszívesebben idejét). A legtöbben képesek követni a legfeljebb 3 lépésből álló utasításokat.

A mérsékelten értelmi fogyatékos emberek többnyire rövid mondatokban tudnak kommunikálni, képesek kommunikálni a jövőbeli céljaikkal, egészségügyi ellátásukkal és kapcsolataikkal  összefüggő preferenciáikat, de nem mindig cselekszenek nyilatkozataik szerint. A legtöbb legfeljebb két lépésből álló utasításokat követhet, ezért az egyes fitnesztesztek leírásánál rövid és egyszerű parancsokat kell használnia.

A legtöbb súlyos értelmi fogyatékos ember képes kommunikációs stratégiákkal jelezni preferenciáit, beleértve azokat is, amelyek a jövőbeli célokra, az egészségügyi ellátásra és a konkrét kapcsolatokra vonatkoznak. A vizuális segédeszközök hasznosak lehetnek a kommunikációban. Ebben a csoportban a legtöbb ember követheti az egylépéses utasításokat, és igénye szerint le tudja állítani a tevékenységet, ha az kellemetlen neki.

Az igen súlyos értelmi fogyatékossággal élő emberek többnyire nonverbális stratégiák és egy-egy szó segítségével képesek információt közvetíteni alapvető szükségleteikről és preferenciáikról. Legtöbbször nagyon egyszerű feladatokat tudnak végrehajtani tippek és segítség mellett.

A csökkent értelmi fejlődés általános előfordulása valamivel magasabb a férfiaknál. Egyes társadalmakban a nőkkel szembeni, a férfiakhoz képest alacsonyabb társadalmi érték és elvárások negatívan befolyásolhatják a pontos diagnózist és az értelmi fogyatékos nők megfelelő támogatását. Ez megnehezíti számukra, hogy elérjék és megmutassák maximális képességeiket. A férfiak és a nők bizonyos viselkedési formák és mentális, viselkedési vagy idegrendszeri fejlődési zavarok előfordulási gyakorisága tekintetében is különböznek egymástól. A férfiaknál nagyobb a hiperaktivitás és egyéb viselkedési zavarok, míg a nőknél a hangulatzavarok és a fokozott szorongás (új helyzetek, kihívások, fizikai aktivitás miatt is).