Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

Lecke 4: Látássérültek testtartási és mozgásszervi problémái, a vállöv területére fókuszálva Elméleti tartalom Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

Információk a vállízületi és lapockaproblémák leggyakoribb mechanizmusairól, egyéb klinikai vizsgálatok alkalmazásának lehetőségeiről. Kezelési utak és ajánlások. (ezen információk bővebben elérhetőek az e-kézikönyvben)

A válltáji fájdalom tünetegyüttesek vizsgálati metódusai, és a beteg további életútjának eldöntését támogató guideline-ok rendelkezésre állnak, de az ellátással kapcsolatos döntésnek mindig az egyén és környezet kontextusában egyénre szabottan kell megtörténnie.

A kezelés megtervezésénél figyelembe kell venni számos tényezőt, úgy mint a páciens klinikai állapotát, funkcionális státuszát, mentális és együttműködési képességeit, lehetőségeit, és egyéb, a kezelési célokat meghatározó tényezőket.

Az eredmények mértéke a kezelő és a kezelt személy közös team munkáján alapul, így a kezdettől fogva megfelelő tájékoztatás és közös felelősség kell jellemezze ezt a fajta kapcsolatot. Az együttműködés legmagasabb szintje (koherencia) befolyásolja az eredményességet és az eredmények fenntarthatóságát, így már a betegvizsgálatkor partneri viszony kialakítása a cél.

Természetesen ez a felelősség kockázattal is jár. A diagnózis nem mindig egyértelmű, számos háttér ok csak később kerülhet felszínre és a fals diagnózis eredménytelenséghez vezet. A betegnek tudnia kell, hogy a gyógytornász legyen bármilyen felkészült, a problémája legyen bár „sokszor látott”, nem lehet biztos jóslatokba bocsátkozni.

A nem egyértelmű oki háttér sokszor egyszerű összefüggések kapcsolatából jön létre, generalizálódva, több szegmenst és képletet érintve (gerinc szakaszok, felső végtag területén), idegrendszeri hatásokat kiváltva (pl.: proprioceptor problems, antalgiás mozgássorozat rögzülése, krónikus fájdalom szindróma, félelem a fájdalomtól).

Mindezek mellett a vállproblémák esetén a klinikai és funkcionális vizsgálat együttes eredménye jól értékelhető, irányt mutatva a kezelési célok kitűzéséhez, az alkalmazandó technikák meghatározásához.

A vizsgálat megkezdéséhez érdemes a rendelkezésre álló guidelineokat igénybe venni, melyek egyszerűbb, vagy bonyolultabb formában, de tartalmazzák azon kórképeket, melyek lehetőség szerinti kizárására szükség van a kezelés megkezdése előtt.