Olvasnivaló a mozgásanalízis és terápia részhez

A serdülők testtartási hibáinak vizsgálata

A rehabilitációs programot a családdal és a serdülő tanárával, valamint a multidiszciplináris csapattal konzultálva kell végrehajtani, figyelembe véve a serdülő fizikai, mentális és szociális állapotát.

A serdülőkkel való kommunikáció problémás lehet. Az idegtudomány elmúlt 10 évben elért fejlődése kimutatta, hogy ezek a kihívások – legalábbis részben – a serdülőnek az agyban végbemenő, a társas kommunikációval, a döntéshozatallal és a fenyegetettség észlelésével kapcsolatos változásaiból eredhetnek [7,8]. Az egészségügyi szervezetek is akadályokat gördítenek a serdülők hatékony ellátása elé. A randomizált kontrollált vizsgálatokból származó bizonyítékok azt mutatják, hogy a serdülőkkel folytatott hatékony kommunikáció nemcsak megtanulható, hanem fenn is tartható, és javítja a páciensek ellátását, a kezelések összhangját és az általános egészségi állapotot. A felnőttek gyakran a kamasznak tulajdonítják a kommunikációs problémákat, a kamaszok viszont úgy gondolják, hogy a kommunikáció megkönnyítése a felnőtt felelőssége. A hatékony kommunikáció elengedhetetlen az összehangolt kezelési tervek eléréséhez, vagyis a serdülők és a fizioterapeuták közötti közös döntéshozatalhoz [9].

A serdülőkorúak mozgásszegény viselkedése gyorsan fejlődő kutatási terület [10]. Az „ülőidő” operatív meghatározása szerint a mozgásszegény magatartás a szabadidő (pl. képernyő előtt töltött idő), az iskola és az utazás kontextusában is magas lehet. A serdülők kapcsán elsősorban a képernyőidőt, főleg a tévénézést találták meghatározónak. Bár a TV-nézés továbbra is a legelterjedtebb mozgásszegény időtöltés a fiatalok számára, ez csak egy a sok közül, és nem feltétlenül tükrözi a túlzott mozgásszegénység szélesebb mintáit. A vonzó otthoni, vagy akár mobil elektronikus szórakoztató eszközök fejlődése azonban aggodalomra ad okot a serdülők túlzott ülőidejével kapcsolatban.  Az alacsony fizikai aktivitás mozgásszervi és mentális zavarokat okozhat. A fizikai aktivitásnak és a testmozgásnak számos előnye van a serdülők számára, akárcsak más populációk számára. Amellett, hogy a gerinc rendellenességét testmozgással és rehabilitációs programmal korrigáljuk, a testmozgás szokásának fenntartása mentálisan és fizikailag is védi a serdülőt egész életében. A stressz és a mentális egészségi állapot; a strukturális tényezők, mint például a csigolyaszerkezetek anatómiai eltérései (ékcsigolyák- cuneiform vertebrae); az olyan egészségügyi állapotok, mint a Scheuermann-kór és az izomegyensúly-zavarok mind olyan tényezők, amelyek a mozgásszegény életmód mellett nagymértékben hozzájárulnak a testtartási hibák kialakulásához.

A differenciáldiagnosztika fontos részét képezi minden olyan serdülő értékelésének, akit úgynevezett “rossz testtartás” miatt kezelnek. A modern képalkotó technikák ellenére, mint például a digitális teljes test radiográfia, a komputer tomográfia vagy a mágneses magrezonancia, a klinikai alapvizsgálat továbbra is értékes módszer marad, például a fizioterápiában a testtartás értékelésére gyakran használható pluriméter, dőlésmérő vagy goniométer.

A tartáshibák korrekcióját, amelynek célja a jó szagittális tartás helyreállítása, részletes klinikai vizsgálattal kell kezdeni, amelyet az elsődleges izmok működésének helyreállítására irányuló speciális korrekciós gyakorlatok alkalmazása követ [4]. A serdülő egyén számára fontos a sagittalis síkban végzett értékelés és az ezt követően biztosítandó megfelelő edzésprogram.

Továbbiak elérhetők az e-kézikönyvben