Olvasnivaló a mozgáselemzés és terápia fejlesztéséről

A nemzetközi szakirodalomban a klasszikus értelmi fogyatékosság (mental retardation) elnevezést mindinkább felváltja az intellektuális képességzavar (intellectual disability) terminus. A pszichológiai megközelítés a jelenséget a pszichés funkciók, a képességek vizsgálatán keresztül értelmezi, így az értelmi fogyatékosság vagy az azt felváltó intellektuális képességzavar terminus ezzel szinkronban álló elnevezések.

Az értelmi fogyatékosság igen komplex jelenség. Az érintett személyek például jelentős változatosságot mutatnak az intellektuális működésük színvonalában, az iskolai és munkahelyi beváláshoz szükséges képességeikben és a kísérő érzelmi, fizikai vagy orvosi feltételek vonatkozásában. Az intellektuális képességzavar okai is sokfélék, kezdve a különböző genetikai zavaroktól az egyéb pre-, peri- és posztnatális problémákig. Az értelmi fogyatékos személyek csoportja három fő tulajdonsággal jellemezhető: 1. Normál övezet alá eső intellektuális működés: ez a kritérium hangsúlyozza és egyértelművé teszi az értelmi fogyatékosság intellektuális természetét. Az intellektuális deficit ugyanakkor nem vákuumban létezik. 2. Az adaptív működés vagy a személyes és szociális önellátáshoz megkövetelt napi tevékenységek teljesítéséhez szükséges képességek deficitje: ide tartoznak az igények kommunikálása mások felé, a hétköznapi élethez szükséges képességek (étkezés, öltözködés, tisztálkodás), illetve a szabályok követésére, munkára és másokkal való játékra való szocializáltság. 3. Korai kezdet: ez a kritérium az intellektuális képességzavart elkülöníti a felnőttkorban kezdődő degeneratív betegségektől (pl. Alzheimer-kór) és a felnőttkori koponyasérülésektől.

Fontos változás, hogy a jelenleg használatos ’intellectual disability’ fogalomra a DSM-5 egy új kifejezést is bevezet, egyelőre csak alternatívaként: ’intellectual developmental disorder’ (ahogy az autizmus spektrum zavar és az ADHD esetében is a ’disorder’ kifjezés használatos régóta).

Az Egyesült Államokban a diagnosztizálás során a DSM klasszifikációs rendszert használják, amelyben négy súlyossági kategóriát különböztetnek meg az IQ-pontszámok szerint (a DSM nagy egyezést mutat a hazai diagnosztikában használatos BNO rendszerrel). Jelenleg enyhe, mérsékelt, súlyos és nagyon súlyos intellektuális képességzavart diagnosztizálnak. A jövőben: ’Code no longer based on IQ level! (DSM–5)’, vagyis a DSM–5-ben az alfanumerikus kódok nem az IQ-pontszám alapján kerülnek kiosztásra. Feltehetően a támogatási szükséglet fogja meghatározni a klasszifikációt, ami örvendetes előrelépés a szükségletalapú diagnosztika megvalósulása felé.

A jelenleg használatos súlyosság szerinti klasszifikáció az APA szerint:

• enyhe (75–50 közötti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 85%-a;

• mérsékelt (55–35 közötti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 10%-a;

• súlyos (40–20 közötti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 3-4%-a;

• igen súlyos (25 alatti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 1-2%-a. (Megjegyzés: Az IQ-tartományok kijelölése nem elírás, átfedés van az egyes kategóriák között.)

Az AAIDD diagnosztikai kritériumaiban is megjelenik a fenti három APA-kritérium (2 szórással az átlag alatti intellektuális funkciók, megfelelően validált tesztek alapján; az adaptív viselkedés korlátozottsága; korai kezdet), de az adaptív viselkedés deficitjében kiemeli a fogalmi, a szociális és a praktikus készségek területeit.

Az értelmi fogyatékos emberek a különböző etiológiájú, klinikai képű és lefolyású rendellenességek nagyon heterogén csoportját alkotják. Nincs egységes, tipikus testi-lelki jellemzők összessége minden értelmi fogyatékos emberre, bár egyes csoportokban előfordulhatnak közös jellemzők. Az értelmi fejlődés zavarai nagy százalékban társulnak az egyidejűleg előforduló mentális, viselkedési vagy idegrendszeri fejlődési zavarokkal, egyes állapotok gyakoribbak, például epilepszia, gyomor-bélrendszeri betegségek, elhízás, látás- és hallászavarok, pajzsmirigy- és érzékszervi zavarok. Az értelmi fogyatékos felnőttek nagyobb valószínűséggel küzdenek mozgásos problémákkal, mint a lakosság általában, és olyan gyógyszereket szednek, amelyek mellékhatásaik révén károsan befolyásolhatják az egészséget. Az értelmi fogyatékos felnőtteket az általános populációhoz képest magasabb korai mortalitás és multimorbiditás jellemzi. Ebben a csoportban a betegségek sokkal korábban jelentkeznek, 20-25 éves korban társbetegségek előfordulása hasonló az 50-54 éves népesség átlagához. Ráadásul egészségügyi problémák esetén sokkal nehezebben jutnak hozzá a szükséges támogatáshoz és megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Mindez befolyásolhatja a fizikai erőnlét szintjét, a hozzáállást és a különféle tevékenységek végzésének képességét. Az egyidejű betegségek bizonyos fizikai tevékenységek ellenjavallatai is lehetnek, és ezt figyelembe kell venni a tervezési szakaszban.