Összegzés

A tanulmány az idős emberek elesési kockázatának néhány meghatározó összetevőjét vizsgálta. A kutatás során széles és változatos tesztelemeket alkalmazunk, hiszen az esést is sok tényező befolyásolja, ezek részletes és alapos feltérképezése egy teszten belül szinte lehetetlen feladat (túl hosszadalmas lenne és fárasztó is). Ezért a tesztek során érdemes lehet megpróbálni kideríteni a leginkább érintett funkciókat. Szükség esetén a későbbiekben akár a kevésbé hiányos képességek kimutatására is lehetőség nyílik.

Összefoglalva tehát 

1. Az anamnézis során térjen ki az elesést befolyásoló gyógyszerekre, betegségekre, szédülésre, csontsűrűségre, fizikai aktivitásra, és ha volt ilyen, a korábbi elesések gyakoriságára és körülményeire (egyéni és környezeti jellemzők). A probléma azonosításához rövid kérdőíveket is használhat. (Kapcsolódó dokumentum: Staying Independent Checklist, Morse, Prisma és további kérőívek). Az anamnézis részeként a testmagasság változásáról is tájékozódhat. Valamint érdeklődhet a kliens látásáról. 

2. Ezután a különböző képességeket lehet mérni, mint például a poszturális kontroll, egyensúly- és koordináció (először statikus, majd dinamikus feladatok), mindezek során érdemes megfigyelni a mozgások mechanikai jellemzőit és minőségét. A mozgástartomány (alsó végtag, hangsúlyozva a bokamozgásokat) és az izomerő (alsó végtag és törzsizomzat) bizonyítottan befolyásolja a sérülés kockázatát. 

3. Az izomerővel kapcsolatban érdemes vizsgálatokat végezni a törzsizmok és a medence alsó végtagjainak izmain (a dorzálflexor izmokra is figyelve). 

4. Fontos az éberség, a kognitív funkciók és az észlelési képesség ellenőrzése. Ha a vizsgálati idő engedi, használhatók kidolgozott értékelő skálák is, de ennek hiányában a beszélgetések és vizsgálatok során tanúsított odafigyeléssel is sok információ nyerhető. 

(további vizsgálatok és tesztek az e-tankönyvben találhatók).