További források-esettanulmány (a teszt sikeres teljesítése után elérhető)

A vállízületi fájdalom több tényező együttes okaként jellemezhető, ezért érdemes a kezelés elején a legjelentősebb tünetekkel foglalkozni, majd azok enyhülésével párhuzamosan a kezelési célokat bővíteni. A fájdalom csökkentése elsődleges feladat, hiszen a steril gyulladás degeneratív folyamatokat indíthat el, illetve a rosszabb működés miatt gyengébb, kevésbé ellenálló szövetek formálódhatnak. 

Az akut fájdalom jelzésére nem a pihenés a megfelelő válasz, hanem a mielőbbi beavatkozás, ami elsősorban a mozgástartomány visszanyerésével és a stabilizáló izmok egyensúlyának helyreállításával érhető el. A mozgás hiánya nemcsak a lágyrészekben és az ízületekben indít el degeneratív folyamatokat, hanem az idegek immobilitását is magával vonja. A fizioterápiás beavatkozás nem lehet drasztikus. Az erős fájdalom az idegrendszert reflexes izomgörcs révén még érzékenyebbé teszi. A fájdalmat elkerülő mozgásminták rögzülése rendellenes teljesítményt okoz, amelynek csökkentése fontos cél kell, hogy legyen a közép- és hosszú távú tervekben. Ennek hiányában bizonyos anatómiai képletek folyamatos túlterhelése további irritációt, ezáltal feszültséget és keringési zavarokat, negatív érzelmi állapotot okoz, a fájdalom circulus vitiosusát indítja el. 

A krónikus fájdalomnak már nincs figyelmeztető szerepe. Hosszú ideig fennállva komplex és nehezen kezelhető szindrómává fejlődik. A pszichológiai és szociális zavarok mellett a neuroplaszticitás strukturális változásokat is okoz, ami jelentősen megnehezíti a gyógyulást.