További források – esettanulmány (a teszt sikeres teljesítését követően áll rendelkezésre)

Az alábbi páciens 78 éves. Körülbelül egy hónappal ezelőtt elesett az utcán, törése nem volt.

A leletei, dexa T-score eredmény: AP gerinc L1-L4 -2,6; bal combcsont: -1,9; jobb combcsont: – 1,7.

A teljes magasságcsökkenés 3 cm. 

Vérnyomása stabil, szédülésre nem hajlamos.  Nézze meg a videókat, és értékelje a beteg állapotát az egyensúly és az esésveszély tekintetében. 

A statikus egyensúly esetében egyértelmű, hogy a szűkebb támasz és az egy lábon állás nehézséget okoz a betegnek. 

A dinamikus teszteket elvégzi és határidőn belül megoldja, de több tesztben is látható a mozgás folyamatosságának megszakadása és az egyensúlyi reakciók szükségessége.  A páciensnek nincs minden helyzetben biztos egyensúlya, így fennáll az elesés veszélye, emiatt fejlesztése javasolható. 

A betegnek egyensúly fejlesztő és izomerősítő gyakorlatokra van szüksége. 

Terápia I. – Oktatási program: minden, ami a páciens információit gyarapítja az esésekkel kapcsolatosan. 

Ne ugorjon ki az ágyból vagy székből, ne forduljon hirtelen. 

Ne hagyja, hogy a lábbeli, a ruházat vagy a környezeti tényezők akadályozzák. 

Sétáljon, mozogjon, fejtsen keresztrejtvényeket. 

Mérje a vérnyomását, magasságát, kommunikáljon más szakemberekkel, menjen el szemészhez és aktuális orvosi vizsgálatokra. 

Terápia II. – Mozgásprogram: 

A mozgásfejlesztést mindig bemelegítéssel kell kezdeni, hogy a test minden szervrendszere felkészülhessen a biztonságos kivitelezésre. 

Végezzen mobilizációs gyakorlatokat a megfelelő mozgástartomány biztosítása érdekében. 

Központi cél a koordináció és az egyensúly fejlesztése, amit mindig biztonságos környezetben kell végezni. Haladjon az egyszerű gyakorlatoktól az összetett gyakorlatok felé, hogy a beteg képes legyen alkalmazkodni ezekhez. Vegyük figyelembe a biomechanikai jellemzőket, mint például: a támasztófelület mérete és keménysége; a súlypont és a támasztófelület közötti kapcsolat (közelebb és lehetőleg középen); a súlyvonal és a támasztófelület közötti kapcsolat (minél merőlegesebb, annál biztosabb az egyensúly); a csonttömeg növelése, illetve a lebontó folyamatok lassítása érdekében a kompressziós hatás kihasználásával, az állapottól függően, súlyterheléssel / saját testsúly terheléssel / részleges testsúly terheléssel. 

Mindig vegye figyelembe az ellenjavallt állapotot (OP III., IV. stádium). 

Az egyensúly fejlesztése nem valósítható meg megfelelő izomerő nélkül, ezért különös figyelmet kell fordítani az alsó végtag izmaira (pl.: quadriceps, gluteus-ok, tibialis anterior, triceps surae) és a törzs izmaira (core). Az analitikus erősítés mellett zárt kinematikai láncú és funkcionális megközelítésű gyakorlatokat is érdemes beépíteni a terápiába, statikus és dinamikus formákat egyaránt alkalmazva. Mindenképpen törekedjen az axiális nyomóerő és az approximáció alkalmazására. A mindennapi tevékenységi formákhoz szükséges gyakorlatokat is be kell vezetni, mint például: tárgyak földről felemelése, vagy magasból való levétele.

A terápia során érdemes különböző típusú támasztófelületeket használni, instabil eszközökkel, különböző irányokkal és ritmusokkal próbáljuk meg utánozni a külső környezet hirtelen hatásait a tornateremben. 

Az állóképesség fejlesztését a napi aktivitás tudatos növelésével és az idővel egyre bővülő edzésprogrammal is támogatni lehet. 

Hasznos a kezelés végén nyújtási és lazító gyakorlatokat, valamint relaxációt végezni. 

Összességében tehát a komplex mobilitás-, állóképesség- és erőfejlesztés módszereit érdemes változatosan, egyénre szabottan alkalmazni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.