További források – esettanulmány (az összefoglaló teszt sikeres teljesítését követően áll rendelkezésre)

Visszatérés a futáshoz alsó végtag sérülése után 

A legtöbb ember, különösen a sportolók, akik mozgásszervi sérülést szenvedtek, a lehető leghamarabb újra aktívak akarnak lenni. Az alap tevékenység általában a futás. A sportolók számára az elsődleges cél természetesen az, hogy visszatérjenek az általuk gyakorolt fegyelemhez, de számukra is általában a kocogás az átvezető szakasz. 

Előfeltételek 

Az edzés megkezdése előtt a gyógytornásznak fel kell mérnie a pácienst az alábbiak szempontjából: 

– egyensúly (pl. állóteszt zárt lábbal, és egy lábon végzett állóteszt nyitott és csukott szemmel, egy lábon végzett állóteszt plusz feladattal, pl. labda átadása kézről kézre); 

– az érintett alsó végtagok stabilitása (pl. negyed guggolás egylábon); 

– az alsó végtagok ízületeinek mozgástartománya; 

– a térdhajlítók, a m. gluteus maximus, a m. gluteus medius és minimus ereje (abduktorként, de medencestabilizátorként is működnek, ezért érdemes elvégezni a Trendelenburg-tesztet is), a m. tensor fasciae latae, a m. rectus femoris ereje (csípőhajlítóként, de elsősorban térdextenzorként), az adduktorok ereje, a csípő belső és külső rotátorainak, a hátizmok és a hasizmok ereje (a törzs és a medence helyzetének statikus helyzetben és mozgás közben történő szabályozásának értékelése). Az említett izmok erejét nemcsak koncentrikus munkában, hanem excentrikus és izometrikus munkában is fel kell mérni. Ez azért szükséges, hogy megbecsüljük ezeknek az izmoknak a hatékonyságát mind a mozgás gyorsulási, mind lassulási fázisában, amelyek a gyaloglás és a futás alapvető összetevői. 

I. szakasz Gyaloglás 

A futáshoz való visszatérés első lépése a futópadon történő gyaloglás. A terapeutának fel kell mérnie a járás minőségét, és szükség esetén újra tanulási gyakorlatokat kell bevezetnie, amelyek célja a kompenzáció kiküszöbölése, valamint a szimmetria és a járásminta javítása. Érdemes figyelmet fordítani az egész test munkájára (a lábfej mozgásától kezdve a törzs a járás közbeni elfordulásán át a fej mozgatásáig és a fejtartásig). A futópadon történő edzést addig kell folytatni, amíg a páciens nem képes 30 percig helyesen és teljes kényelemérzettel gyalogolni 6,5-8,4 km/h sebességgel (elég intenzíven, de anélkül, hogy azt a benyomást keltené, hogy majdnem fut). Ezután a páciens elkezdheti a plyometrikus edzést. 

II. szakasz. Plyometrikus gyakorlatok 

A plyometrikus edzés a futásra való felkészülés nagyon fontos szakasza. Lehetővé teszi, hogy az izom rövidülési-nyújtási ciklusa javuljon és biztonságosabb legyen az érintett lábra történő talajfogás a repülési fázis után. Az alapvető plyometrikus gyakorlatok a helyben ugrás két lábbal, ugrás két lábbal előre, hátra és oldalra, helyben ugrás egy lábbal és különböző irányokba történő ugrások, vagy távolugrások. 

III. szakasz. Kocogás 

Kezdetben a páciensnek két naponta 30 perc kocogás ajánlott, mely során 5 perc gyaloglás és 1 perc kocogás váltakozik. A páciensnek fokozatosan ajánlott növelnie az kocogás időtartamát és csökkentenie a gyaloglásét, amíg képes nem lesz 30 percig anélkül kocogni, hogy kényelmetlenséget (túlzott fáradtságot, fájdalmat, merevséget stb.) tapasztalna. 

IV. szakasz. Futás 

Időre történő futás: A páciensnek két naponta 30 perc futással ajánlott kezdenie, és a következő hetekben 10%-kal növelnie a távolságot. 8 hét elteltével a páciens több napot is futhat egymás után, de nem szabad elfelejtenie három vagy négy naponként pihenő napot szükséges beiktatnia. A középhaladók célja heti 5×45 perc futó edzés. A haladók számára a cél az 5×60 perc futó edzés. 

Távolságra történő futás: A 6,4 km/h-nál kevesebbet futóknak minden második nap 0,8 km-t szabad futniuk és fokozatosan növelniük a távot, amíg az ötödik héten el nem érik a 6,4 km-t. A 6,4 km/h feletti futóknak két naponta 1,6 km-rel ajánlott kezdeniük, amíg az ötödik héten el nem érik a 8 km-t. Ezután a páciens újból futhatja a sérülés előtti távolságokat.  Mielőtt a páciens a futó edzés következő szakaszát megkezdené, határozottan javasolt, hogy a gyógytornász interjút készítsen a vele, elvégezze a klinikai vizsgálatot és a megfelelő teszteket. Meg kell figyelni a fájdalom előfordulását és mintázatát. Tudni kell, hogy a fájdalmat az edzés elején érzi, edzés közben jelentkezik, állandó, növekszik, mindig ugyanazon a helyen érződik, „vándorol”, esetleg a fájdalom edzés után vagy éjszaka jelenik meg? Fel kell mérni az ödéma és a kompenzáció jelenlétét, valamint a páciens mentális állapotát is. A mellékhatások típusától és súlyosságától függően a páciensnek növelnie ajánlatos a további edzések közötti időt, csökkentenie az edzés intenzitását, vagy egy ideig abbahagynia az edzést.