Videó 2. Anatómia és biomechanika

Anatómiai helyzetben az álló személynek három fő síkja van: a sagittalis sík, a frontális sík és a horizontális sík. A sagittalis síkban hajlítás-kiterjesztés, dorsiflexió-plantáris hajlítás, előre-hátra hajlító mozgások kerülnek végrehajtásra. A frontális síkban abdukciós-addukciós, laterális flexiós, ulnaris-radialis deviációs, inverziós és everziós mozgások zajlanak. A horizontális síkban belső-külső forgás és tengelyirányú forgási mozgások fordulnak elő.

Fontos ezeknek a síkoknak a megértése a gerincmozgások megértéséhez. A gerinc nyaki, mellkasi és lumbális része a sagittalis síkban flexió-extenziót, frontális síkban laterális flexiót, horizontális síkban axiális elforgatást hajt végre.

Amikor testünk ízületi mozgásait vizsgáljuk, három alapvető arthrokinetikus mozgással találkozunk: gördülés, csúszás és pörgés. E mozgások mellett az erők vagy terhelések húzó-, nyomó-, hajlító-, nyíró-, torziós és kombinált terhelést eredményezhetnek a vázizomzatban. Meg kell jegyezni, hogy a gerincnek ezekkel párhuzamosan oszteokinetikus mozgásai is vannak.

A gerinc alapvető mozgásait és a testtartásunkat irányító izomcsoportokat, valamint ezek kölcsönhatásait vizsgálva kiemelkedőek a törzs-hátizmok, a törzs- és a stabilizáló izmok. Az izomaktiválásoknak három típusa van: izometrikus, koncentrikus és excentrikus, amelyek biztosítják a megfelelő ízületi mozgások végrehajtását. A megfelelő izomfunkciók és interakció lehetővé teszi a zökkenőmentes mozgást és a helyes testtartás összehangolását.